Tasnádi Ákost, a Macesz Bistro séfjét sokan ismerik a szakmában, és azt is, hogy a Budapest bulinegyedének közepén lévő étteremben már hosszú évek óta konyhafőnökként tevékenykedik. Szakmai útjának és látásmódjának fontos része a személyisége, és az a gondolatiság, amit a munkába belevisz.

A belváros bővelkedik olyan kulináris élvezetet nyújtó helyekben, amik méltán emelik a magyarországi gasztronómia elismertségét. A Piarista közben található gyöngyszem, a Monk’s Bistrot sem kivétel ez alól, ahol modern, fesztelen, mégis elegáns környezetbe csöppenhetünk; igazi, hamisítatlan látványkonyhával, mely nem csak a turisták kedvencévé tette őket, hanem számos magyar vendég is visszajár hozzájuk. Persze, mindez nem lenne teljes a séf, Piróth Zoltán nélkül, akinek pályafutásáról és látásmódjáról beszélgettünk.

Hogyan lehet séfként fiatalon kiteljesedni? A Michelin-csillagos étteremben töltött idő után van-e tovább, és ha van, mi választható vajon? Mit jelent igazából az a szó egy séf szemével, hogy vendéglátás? Ezt mind megtudhatjuk Pallag Dávidtól.

Moldován Viktor is azok közé a séfek közé tartozik, akik megtalálták a maguk útját külföldön. Az igazán érdekes az, hogy hazánktól nagyon távol, méghozzá Japánban főz. Az ő történetének érdekessége, hogy magyar konyhát visz, méghozzá nagy sikerrel. Ugyan Japánban nem ünneplik a karácsonyt, inkább az újév a számukra érdemleges ünnep, Viktor mégis bejglit süt, és az idei évben kimagasló mennyiséget rendeltek tőle.

A csodálatos magyar tenger lábainál, a Badacsony festői lankái alatt már a római korban is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A borvidék jellegzetes vulkanikus kőzete, a permi homokkő, a Balaton közelsége és a meseszép vízfelületéről visszaverődő fény egyedi mikrokörnyezetet biztosít. Ennek a tájegységnek – és mondhatjuk azt is, a balatoni régiónak – egyik kiemelkedő borászata, a Varga Pincészet itt vetette meg a lábát, és 1993 óta letette voksát a magyarországi bortermelés felvirágoztatása mellett.