A 67 Étterem & Bistro séfje a Bocuse d’Or történetében igazi veteránnak számít, aki a döntőkben eddig mindig ott volt a dobogón. Sosem az első helyet tűzte ki magának, hanem a szakmai előrelépést.
Míg ő eredetileg építész vagy katonatiszt pályát választott volna, nevelőszülei nyomására lett szakács, de mind a mai napig hálás nekik ezért. Bár az első év nagyon nehezen indult, aztán belejött, és ma már nem is foglalkozna mással. Móron volt tanuló a Bormúzeum étteremben, amely egy családias hely, így harmadikos korára a tanulóhetén már egyedül is el tudta vinni a konyhát. Ezután Mór legjobb éttermét célozta meg, a Fogadó az Öregpréshez, ahol végül hét évet húzott le.
Mint azt lapunknak korábban elmesélte, némi csalódás után úgy döntött, hogy inkább egyet hátrébb lép a vezetői poszttól, nem akar konyhafőnök lenni, és beáll inkább egyszerű szakácsnak, de míg Siófokon az állásinterjún még szakácsnak vették fel, már séfhelyettesként kezdett dolgozni, három hónapra pedig úgy hozta az élet, hogy megint séf lett. Ezt egyfajta sorsszerű elemnek élte meg, és innentől már nem is maradt meg hátul. Siófok után Szlovákiában is dolgozott, míg el nem jutott Székesfehérvárra, a 67 Étterem & Bistro séf pozíciójába.
Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography
Szerinte vele egy más stílust kapott az étterem. Fontossá vált, hogy az alapanyagok tekintetében megpróbálják felvenni a versenyt a nagy budapesti éttermekkel. A technikai feltételeik pedig ugyanúgy adottak. Emellett előtérbe kell helyezniük, hogy valóban felemeljék a vidéket, a vidék konyháját, és nem fővárosiasan főzni. A Bocuse d’Or történetében igazi veteránnak számít, hiszen eddig háromszor volt harmadik, de egészen addig nem csalódott az eredménnyel, amíg érzi magán a fejlődést, így a korábbi harmadik helyezéséhez képest a legutóbbi sokkal jobb lett.
Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography
Számára nem is az első helyezés jelentette volna a győzelmet, hanem, hogy mindig előrébb tudjon jutni. Ráadásul tudja, hogy a továbbjutás milyen óriási elkötelezettséggel járna: „Vajon, ha a hat induló versenyző a szívére tenné a kezét, akkor hányan mondanák azt, hogy tudták volna vállalni, amit Széll Tamás végigcsinált mentálisan, fizikailag és szakmailag?” – tette fel a kérdést korábbi interjúnkban. Most azonban a helyzet némiképp megváltozott, idén ugyanis már nyerni szeretne.
Az előző hazai Bocuse d’Or döntő után lehetősége volt Széll Tamás felkészülésébe betekinteni, amely a selejtezőn nyújtott munkájában szemmel láthatólag meg is mutatkozott.
Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography
