10 éve oktatja a konyha titkait a Culinary Institute of Europe (CIE).

A Maki Stevenson és Béky Endre által alapított oktatóközpont már egy évtizede tárt karokkal várja mind a lelkes amatőröket, mind azokat, akik komolyabb karrierre vágynak a szakmában. Aki úgy dönt, visszaül az iskolapadba – vagy jelen esetben beáll a konyhapult mögé – szigorúságra és szórakozásra, egy több mint 100 receptet tartalmazó, kézzel írt recepteskönyvre, valamint valódi közösségre számíthat. Béky Endrével beszélgettünk.

A CIE ötlete New Yorkban született meg, ahol Maki Stevenson egy vegetáriánus főzőiskolát végzett, Béky Endre pedig egy multinál dolgozott. „Persze ez még csak egy kávé melletti beszélgetés szintje volt” – jegyezte meg nevetve a társalapító. 2006-ban azonban, komoly szakmai tapasztalat birtokában, visszaköltöztek Magyarországra, ahol a korábbi ötlet valódi vállalkozássá formálódott, és 2007-ben létrejött a Makifood, amely elsősorban hobbi szinten kínál tanfolyamokat. 10 évvel később viszont már egyre többen jelezték igényüket egy professzionális főzőiskola iránt is – ez lett a CIE. 

„A gazdasági és kormányzati környezet ekkor nagyon befogadó volt, segítette a felnőttképzést. Ráadásul a gasztroforradalom és a különböző főzőshow-k is arra mutattak, hogy itt valami elkezdődött, és érdemes lenne egy magániskolát elindítani” – mesélte Béky Endre. Bár az utóbbi években több komoly nehézséggel is szembesülniük kellett – mint a diákhitel és vízum lehetőségének megszűnése a felnőttoktatásban –, bíznak benne, hogy most elindul a párbeszéd, és egy minden fél számára kielégítő stratégiát sikerül kiépíteni. 

A CIE képzéseiről

A CIE egy éves, 600 órás akkreditált képzési programokat kínál, cukrász, szakács és vegetáriánus szakács területen. „Egyértelműen a szakács képzés a legnépszerűbb, a vegetáriánus iránynak még meg kell érkeznie” – értékelt Béky Endre. Az oktatás négy pillérre épül: az első az elméleti oktatás, amely 4-4 modulból, azon belül különböző szekciókból áll, amelyek kvízekkel zárulnak. Ha ezt valaki nem csinálja meg, nem vehet részt a gyakorlaton, mivel felkészületlenségével hátráltatná a többek munkáját – öt hiányzás esetén a résztvevő nem folytathatja a programot. Ezen felül félévkor és az év végén vizsga keretében is számonkérik az elméleti anyagot, egyúttal a diákok receptfüzetét is ellenőrzik – a CIE-nél ugyanis mindenki kézzel írott receptgyűjteményt vezet, amelybe a képzés végére 100-120 recept is kerülhet. „Így megtanulhatják a receptírást és a fejben végzett konverziót is, valamint a tanulás hatékonyabb, ha nem csak olvasod, hanem te csinálod a jegyzetet. Ráadásul azzal, hogy leírod a receptet, el is kezdesz gondolkodni róla, és így kialakulhat a rutin. Hosszútávon így a hibákat is képesek lesznek felismerni egy receptben” – sorolta a módszer előnyeit Béky Endre. 

A gyakorlati órák hetente kerülnek megrendezésre, a munkaidőt és a gyerekes családok igényeit is szem előtt tartva. 

A harmadik pillért a házi feladatok jelentik, amelyek mind a tanár, mind a többi diák számára lehetőséget adnak a visszajelzésre: a képet és egy rövid leírást zárt Facebook-csoportba kell feltölteniük, néha pedig kóstolót is vinniük kell. 

A negyedik elem a szakmai gyakorlat. „Olyan partnerekkel működünk együtt, ahol a diák egy kiváló szakmai közösség tagja lehet” – hangsúlyozta Béky Endre. Az együttműködés kölcsönösen előnyös: a partnerek képzett munkaerőhöz jutnak, a tanulók leteszik karrierjük első alapköveit, a CIE számára pedig egy pozitív visszajelzés, ha fogadják a diákokat.
Az állami oktatással szemben Béky Endre fontos különbségként említi, hogy míg ott 30 diákból nagyjából 3 marad a pályán, náluk 30-70% az arány: tanulóik 30%-a az iskola elvégzése után tényleg a konyhában szeretne dolgozni, míg 70%-uk egyéb célokkal érkezik – például gasztronómiai vállalkozást szeretnének indítani vagy abba fektetni. A tantervben ezért vállalkozásindítás is szerepel, amely egyúttal arra is rámutathat, ha egy álom megvalósíthatatlan. 

Diákjaik köre széles skálát lefed, éppen ezért 3 kategóriába sorolják őket a felvételi elbeszélgetés során – sőt, a jelentkezőknek is el kell helyezniük magukat. „Vannak a lelkes amatőrök, akik azért jönnek hozzánk, hogy fejlesszék magukat, jobban főzzenek, de karriercéljuk ezzel kapcsolatban nincs. Emellett érkeznek olyanok is, akik valamilyen pozícióban már dolgoztak a gasztronómia területén, vagy ilyen jellegű helyet szeretnének nyitni – tehát befektetők, esetleg gasztroújságírók, ételkritikusok, front of the house managerek, akik szeretnék megismerni azt is, mi történik a színfalak mögött. A harmadik kategóriát azok alkotják, akik valóban a konyhában szeretnének dolgozni” – ismertette a jelentkezők motivációit Béky Endre. Életkor tekintetében gimnazistától a nyugdíjasig bátran jelentkeznek hozzájuk, és nemcsak Magyarországról, hanem a határon túlról – például Szlovákiából, Szerbiából, Franciaországból, Amerikából – is. 

A felvételi elbeszélgetés többek között arra szolgál, hogy kölcsönösen tájékozódjanak a felek az elvárásokról. 
„Az alázat, a csapatmunka és a pontosság nagyon fontos készség egy szakács esetében” – árulta el Béky Endre, aki szerint a jelentkezőket sokszor váratlanul éri a szigorúság.

A főzés alapkészség, de énidő is

„A felvételi beszélgetés során mindig megkérdezem, ki mit gondol, melyik a fontosabb készség: hogy úszni tudj vagy főzni? Ha a válasz az úszás, felmerül egy újabb kérdés: milyen gyakran használod az úszást, és milyen gyakran használod a főzést az életedben? Úszni csak akkor kell, ha vízbe mész, de ezt tudod irányítani. Enni viszont muszáj, naponta többször is, és hát sokan mondják: „az vagy, amit megeszel.” 

Éppen ezért ezt egy legalább olyan fontos alapkészségnek gondolja, mint az írást, olvasást, számolást. Ugyanakkor míg az úszásoktatás szerepel a tantervben, a főzés csak közvetve, például a táplálkozási piramis bemutatásában jelenik meg – pedig ahogy úszni, úgy főzni is bárki meg tud tanulni. „Jövőbeli diákjainknak is azt üzenném, hogy ez egy nagyon lényeges készség. Emellett az énidő is nagyon fontos egy ember életében a munka, család mellett, és talán az egyik legjobb döntés lesz az életükben, hogyha ebbe belevágnak, mert rengeteg hasznos tudást kapnak, és utána rengeteg örömet tudnak majd okozni a barátoknak, a családtagoknak – minden közösségben a szakács az egyik legnépszerűbb ember. De egyébként meg have fun – ez egy iszonyatosan kreatív tevékenység, amibe rengeteg szeretetet lehet belerakni” – összegezte gondolatait Béky Endre. 

Alumni programjuk tapasztalatai alapján úgy látják, az emberek büszkék arra, hogy ide jártak, és egy meghatározó élményt jelent az életükben. „Nagyon sokan mondják, hogy a képzés sokat változtatott az életükön, és már nemcsak másképp főznek, de másképp is gondolkodnak csomó mindenről. Erre vagyunk a legbüszkébbek, hogy több száz vagy ezer ember életében sikerült elindítani egy pozitív változást, és ők ezt továbbadják – valódi pillangó effektus, ahogy szépen egyre több emberhez elér ez.”

Ami a CIE jövőjét illeti, természetesen vannak ambícióik, például egy nagyobb térbe költözni, új egységek nyitását azonban nem tervezik – szeretnék megőrizni a közvetlenséget, személyességet. Helyette inkább több külföldi diák fogadására koncentrálnának, amennyiben a körülmények ezt segítik majd. Emellett számos lehetőséget látnak még maguk előtt, például a farm to table koncepció vagy a permakultúrás növénytermesztés területén.    ‹‹

(Chef&PIncér magazin, 2026 szeptemberi szám)

BELELAPOZOK