Hamarosan itt a hazai döntő napja, addig is közöljük a selejtezőn továbbjutott hat versenyző portréját. Elsőként áll a névsorban a Fausto’s szakácsa, aki majdnem 10 évvel ezelőtt kóstolt bele a versenyzés izgalmaiba, amelyből azóta még többre vágyik, mert így rengeteget lehet tanulni, és a kreativitásnak nem szab határt az étterem kötöttsége.
A Gusteau Kulináris Élményműhely séfje 2008-ban gyakorlatilag újraindította a pályáját, amikor nyolc év kihagyás után visszatért a szakácsmesterséghez. Azóta apránként építi fel a tudását, és igyekszik megérteni, hogy a főzés során mi, mitől működik. Séfportré.
A debreceni Ikon étterem kreatív séfje Angliában járta ki a szakiskolát, de soha nem menne Londonba szakácsnak, Debrecent a francia Alpok helyett választotta, új éttermeinél pedig igyekszik elkerülni a korábbi csapdákat. Saját „one man show” típusú étteremre viszont nem vágyik, inkább sous vide termékeket gyárt a testvérével közösen indított budapesti Meatology étteremnek és háziasszonyoknak. Mindeközben persze műsort is vezet a tévében. Séfporté.
A külföldön szerencsét próbáló séf pályafutása kapcsán beszélgettünk: Hogyan látja a kiutat a szakácspálya kilátástalanságából? Miért nem kapott szerinte csillagot az Alabárdos? Hogyan fogyott el mögüle a megfelelő kéz? Mit szólnak a magyar konyhához külföldön? Séfportré.
Az Arany Kaviár Étterem executive séfje a Duna Intercontinentalból indult 1977-ben, Bécset és Moszkvát is megjárta, de a tévésztárságot is feladva egy kiugrott KGB-tiszt miatt inkább mégis hazatért, hogy Molnár Attilával karöltve felépítse Budapest legjobb orosz éttermét, ahol a kaviár, a szarvasgomba és a pezsgő nem maradhat el a pilmenyi, a borscs és a szirnyiki mellől.
A Balatonfüreden újra beinduló Nem Kacsa étterem séfjével a szakácspályája kapcsán beszélgettünk: Miért nem lenne megoldás, ha megdupláznák a fizetéseket? Hogyan lehetne motiválni a fiatalokat? Az aranyágak és csodaporok keresése helyett hogyan lehetne megújítani a magyar konyhát? Interjúnkból kiderül.
