Egy nagykanizsai sörözővel kezdődött 1982-ben, ma négy cukrászda, egy elviteles sütibolt és saját cukrászüzem tartozik a Gerő család vállalkozásához. A kínálatban évtizedek óta megférnek egymás mellett a régi kedvencek és az újdonságok, a háttérben pedig olyan munkatársak is dolgoznak, akik szinte teljes szakmai életüket a cégnél töltötték. Matoltsy-Gerő Erika ügyvezetővel a kezdetekről, a változó vendégigényekről és arról beszélgettünk, hogyan lehet megőrizni a minőséget úgy, hogy egy cukrászdai látogatás továbbra is megfizethető öröm maradjon.
Egy esküvői torta méretét olykor egészen hétköznapi körülmény határozza meg: befér-e a hűtőkamra ajtaján. A Gerő cukrászatban nemrég egy különleges megrendelésnél éppen ez döntötte el, mekkora lehet az ünnepi desszert. A végül nyolcvan centiméteres átmérőjű, egyszintes, pisztáciás-mascarponés, tejszínes tortához külön tartót kellett készíteni, majd a külföldre szállítását is megszervezni.
Matoltsy-Gerő Erika számára az ilyen feladatok ugyanúgy hozzátartoznak a vállalkozás életéhez, mint a mindennap frissen sütött rétesek vagy a visszatérő vendégek kedvenc krémesei. A több mint négy évtizedes történet során sok minden változott, a vendégek kívánságaira azonban kezdettől figyeltek.
A kezdetek: sör és fagylalt
Az első lépést Gerő László és felesége, Gerő Erika tette meg 1982-ben. A szülők vendéglátóipari és kereskedelmi tanulmányokat folytattak, ám eleinte alkalmazottként dolgoztak: az édesanya egy illatszerboltban, az édesapa pedig az akkori tanácsnál. Rövid idő után megszületett bennük az elhatározás, hogy saját vállalkozással próbálkoznak. Úgy gondolták, érdemes belevágniuk, nincs sok vesztenivalójuk.
Nagykanizsa keleti városrésze akkoriban épült ki, egyre többen költöztek az új, négy- illetve tízemeletes lakóépületekbe, miközben kevés vendéglátóhely működött a környéken. A házaspár telket vásárolt, és jelentős részben saját munkával felépítette a Jerikó sörözőt. Az épület ma is áll, a hely azóta más tulajdonoshoz került.
Két évvel később, a sörözővel szemben nyílt meg az a kis üzlet, amely már a későbbi cukrászat elődjének tekinthető. Először lágyfagylaltot, majd főzött fagylaltot készítettek; sütemény ekkor még nem szerepelt a kínálatban.
A család idővel szeretett volna a városközpontban is megjelenni. Erre a rendszerváltás körüli üzletértékesítések adtak lehetőséget: egy korábbi hangszerboltot vásároltak meg egy barátjukkal közösen. Az ingatlant kettéosztották, egyik felében férfidivatáru-üzlet, a másikban cukrászda kapott helyet.

Elindul a cukrászda története
A Fő úti Gerő cukrászda 1992-ben nyitotta meg kapuit. Kialakítását komoly előkészítés előzte meg. Észak-olaszországi tervezőiroda segítségét kérték a belső tér megtervezéséhez, a bútorok egy része szintén Olaszországból érkezett, gépeket pedig Németországból szereztek be. Matoltsy-Gerő Erika a közelmúltban egy könyvtári beszélgetésen maga is megtudott olyan részleteket erről az időszakról, amelyeket korábban nem ismert.
A gondosan kialakított üzlet gyorsan megtalálta közönségét. Az ügyvezető visszaemlékezése szerint akkoriban sok horvát vendég is megfordult Nagykanizsán, és szívesen vásároltak a habos, krémes süteményekből.
Az első évben még vásárolták a kínálatba kerülő édességeket, majd az üzlet hátsó részében elindult a saját termelés. Ebben meghatározó szerepet kapott a frissen végzett cukrász, Magyar Éva, aki azóta is a vállalkozás munkatársa. Pályája szorosan összefonódott a Gerő cukrászat történetével: több mint három évtized szakmai tapasztalatát hozta a közös munkába, üzemvezető cukrászként pedig a termelés egyik kulcsembere lett. A tervek szerint nyugdíjba vonulása után részmunkaidőben továbbra is segíti majd a csapatot.
Néhány év alatt a Fő úti üzlet mögötti helyiségek szűknek bizonyultak. 1996-ban a Katonaréten felépült a közel háromszáz négyzetméteres cukrászüzem, amely ma is a termelés központja. A nagyobb kapacitáshoz új értékesítési lehetőségek kellettek, így következett a zalaegerszegi, majd a letenyei cukrászda. Mindkét városban központi helyet választottak. Később a Kanizsa Centrum üzletközpontban is megjelentek. A négy cukrászdát ma az üzemnél működő elviteles sütibolt egészíti ki, így összesen öt helyen érhetők el a termékeik.
„A folytonosság a vállalkozás egyik legfontosabb értéke”
A növekedés történetében Matoltsy-Gerő Erika újra és újra visszatér a munkatársakhoz. „Ez nem egyemberes dolog, hanem közösségi siker, csapatmunka” – hangsúlyozza.
A cégnél mintegy negyvenen dolgoznak. Az üzemben több olyan kolléga is van, aki huszonöt-harminc éve erősíti a csapatot, és a cukrászdákban is akadnak öt-tíz éve velük dolgozó munkatársak. Az ügyvezető szerint ez a folytonosság a vállalkozás egyik legfontosabb értéke: a régi kollégák a receptek mellett a munkafolyamatokat és az elvárt minőséget is jól ismerik.
A határ közelsége a munkaerőpiacon is érezhető. Többen próbáltak szerencsét külföldön, de olyanok is vannak, akik később visszatértek a „Gerőhöz”. Erika úgy látja, a megtartásban sokat számít a légkör és az, hogy a munkatársak tudják: szükség esetén számíthatnak a vezetőkre. A szakképzett cukrászok és a vendégtérben dolgozók utánpótlása így is nehéz feladat, náluk azonban sikerült megőrizni a csapat viszonylagos állandóságát.

A sütemények között hasonlóan erős a folytonosság. A franciakrémes, a békamignon, a dominó vagy a hatlapos már a kezdetekkor is szerepelt a kínálatban. A linzer, az isler, a piskótatekercs és a rétes ugyancsak olyan édesség, amelyért ma is sokan térnek be hozzájuk. A bejgli az egyik sikertermékük, 2023-ban a Magyar Cukrász Ipartestület versenyén különleges ízkategóriában ezüstérmet nyertek „Kelet Kincse” fantázianevű, birsalmás, pekándiós, datolyás töltelékkel készült bejglijükkel.
A receptek többféle forrásból születtek. Voltak köztük otthonról hozott sütemények, klasszikus cukrászreceptek, és olyanok is, amelyekhez németországi vagy olaszországi utazások, szakmai kiállítások adtak ötletet. „A vendégek döntötték el, hogy mi maradt a kínálatban” – mondja az ügyvezető.
Ma nagyjából hetven-nyolcvanféle süteményt készítenek. A régi nevek azonban nem jelentik azt, hogy az alapanyagokon és a készítés módján azóta sem változtattak. Erika a linzert említi példaként: a korábban használt margarint vaj váltotta fel, a töltelék pedig saját készítésű baracklekvár. A gyümölcsös süteményekhez és tortákhoz is maguk főzik a lekvárokat. A beszerzésnél igyekeznek a környék termelőire támaszkodni. A tojást Nagyrécséről, termelői tejet Miklósfáról, epret és málnát Pogányszentpéterről, diót Iharosberényből, mézet Nagykanizsáról vásárolnak. Ezek mögött több esetben hosszú ideje működő termelői kapcsolatok állnak. A frissesség érdekében az üzemben a hét mind a hét napján folyik a termelés. Az ügyvezető elmondása szerint kisebb mennyiségeket készítenek folyamatosan, az üzletek fogyásához igazodva. A nagykanizsai cukrászdákba szükség szerint délután is érkezik újabb szállítmány.
A süteményeket nem nagy mennyiségű, előre lefagyasztott készletből pótolják. A piskótákhoz friss tojást használnak, amely hetente többször érkezik az üzembe. Külön helyiség és munkafolyamat szolgál a tojások feltörésére, a tésztákat pedig elmondása szerint kész lapkeverékek nélkül állítják össze. Mindez időt és munkát igényel, de ragaszkodnak hozzá.
Közben a vendégek elvárásai is változtak. Egyre többen keresnek cukormentes, tejmentes vagy lisztmentes változatokat, ezért ezekből is tartanak a napi kínálatban. Tojásmentes édességet jelenleg tortaként tudnak biztosítani. Megjelentek náluk a francia típusú desszertek is, a kínálat gerincét azonban továbbra is a klasszikus magyar sütemények adják. Matoltsy-Gerő Erika ezt elsősorban saját vendégkörük igényeivel magyarázza: sokan kifejezetten a megszokott ízeket keresik. Az újdonságoknak is megvan a helyük. A közösségi médiában népszerűvé váló desszertek felkeltik az érdeklődést, az egyedi tortarendelések pedig rendszeresen új szakmai feladatokat hoznak. A nyolcvan centiméteres esküvői torta is ilyen kérésből született: a könnyű krém, a szokatlan forma, a méret és a szállítás együtt jelentett kihívást.
Hétköznapi öröm, nem luxus
A mindennapi működés egyik legnehezebb kérdése eközben az ár maradt.
„Szerintem nagyon árérzékeny a magyar piac” – fogalmaz Erika. – „Nálunk jellemzően évente változnak a fogyasztói árak, miközben az alapanyagok beszerzési költségét ma már szinte folyamatosan figyelni kell. A tőzsdei mozgásokhoz hasonlítanám az ingadozást: egy külső gazdasági változás vagy az üzemanyag drágulása hamar megjelenhet a beszállítói árakban is.”
Ezeket a változásokat nem tudják és nem is akarják minden alkalommal továbbadni a vendégeknek. Fontosnak tartják, hogy a cukrászdába járás beleférjen a hétköznapokba. Vannak vendégeik, akik naponta vagy minden másnap betérnek egy kávéra, és akár süteményt is választanak mellé.
„Az a célunk, hogy ez ne luxus legyen, amit csak nagy ritkán engedhetnek meg maguknak” – mondja.

A költségek kezelésében ezért a belső munkaszervezés javítására is figyelnek. Pályázati segítséggel olyan gépeket vásárolnak, amelyek könnyebbé teszik egy-egy munkafolyamat elvégzését vagy egyenletesebb minőséget tesznek lehetővé. Egy korszerű fagylaltgép például a késztermék minőségén is javíthat.
A kézi munka szerepe ugyanakkor megmarad. A süteménykészítés számos mozzanata továbbra is a cukrászok gyakorlatán, figyelmén és szakmai tudásán múlik.
Ennek különösen látványos példája a Magyarország Tortája verseny győztesének elkészítése. Az első alkalmat követően minden évben vállalták a nyertes torta felvételét a kínálatba; az ügyvezető elmondása szerint immár tizenkilencedik alkalommal.
A vendégek megszokták, hogy náluk megkóstolhatják az adott év tortáját, a feladat azonban komoly szervezést kíván. Erika szerint a készítés több héten át két munkatárs teljes munkaidejét is lekötheti. A pontos receptúra, az előírt alapanyagok és az elkészítési útmutatók mellett tapasztalat is kell ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben, egyenletes minőségben kerülhessen a pultokba.
Az új torták közül néhány csak hosszabb szezonra marad, mások tartós kedvenccé válnak. Öt-hat korábbi győztes ma már az állandó választék része: a vendégek ezekről az ízekről később sem akartak lemondani.
Matoltsy-Gerő Erika a következő évekre is azt szeretné, hogy a Gerő meghatározó szereplő maradjon Zala cukrászati kínálatában. Ehhez megőriznék a régi kollégák tudását, javítanák a munkafolyamatokat, és továbbra is figyelnék, mit keresnek a vendégeik. A pultban pedig az új torták mellett helye marad annak a franciakrémesnek és békamignonnak is, amelyért már évtizedekkel ezelőtt betértek hozzájuk. ‹‹
















