Miként lesz egy lányból szakács, és hogyan lesz 26 évesen konyhafőnök? Milyen nehézségei vannak a főleg férfiakból álló szakmában nőként érvényesülni? Milyen lehetőségeik vannak azoknak a szakácsoknak, akik a gyengébb nemet képviselik? Pereszlényi Alexandra elmondta nekünk, ő hogyan látja ezeket a kérdéseket.

 Mindig szakács akartál lenni?

– Igen, nekem ez eredendően be volt rögzülve, már hatodikban tudtam, hogy konyhán fogok dolgozni. Egyrészt már a nagymamáim körül is sürögtem-forogtam, másrészt volt egy szakács ismerősünk, Rózsa Pisti, ő vitt el engem mindenféle rendezvényekre. Ebből adódott, hogy felvételiztem a Gundel Károlyba – hozzáfűzöm: 4.9-es átlagom volt – ahová nagyon nehezen vettek fel, kellett hozzá egy kis szerencse is. Négy év, plusz két év szakma. A legrosszabb az volt, hogy alig-alig volt alapanyag, amivel főzni tanítottak minket. Úgy tudom, most még inkább ilyen problémák vannak. Elméletben nem lehet megtanulni főzni. A tanulóidőben az volt nekem a nagyon sok, hogy én Nagykovácsiból jártam be, ami napi három óra utazás. De voltam annyira elhivatott, hogy ez nem érdekelt.

Hol kezdtél el dolgozni?

– Én a Várban, a Hiltonba voltam gyakorlaton, és oda is vettek fel. Nagyon szerettem, reggeliztetőként kezdtem, és végigjártam az összes pályát. Azt kell mondanom, ennél jobb tanulóidőszakot nem is kívánhattam, hiszen sok mindenbe beleláthattam. Közben elvégeztem a diétás szakács képzést, hiszen a mai világban egyre többen küzdenek valamilyen étellel kapcsolatos problémával. Eközben jött az első Chaîne des Rôtisseurs versenyem.

kaja1

Ez tudatosan indult?

– Úgy történt, hogy amikor megküldték a jelentkezést a Hiltonba, pont én voltam ott, mint fiatal, és egyszerűen megkérdeztek, szeretnék-e indulni. Úgy voltam vele, hogy miért ne, és belevágtam. Szóval, eleinte egyáltalán nem volt tudatos, sőt, én soha nem voltam az a szereplős típus, még kicsit tartottam is tőle. Akkor indultunk öten, Mészáros Ádám lett az első, én akkor harmadik lettem.

Innentől minden évben nekivágtál. Ez már tudatos volt?

– Igen. Tudtam, ha valamit el akarok érni a szakmában, ez elengedhetetlen hozzá. Kétszer voltam harmadik, egyszer második, és egyszer első. Közben változott a munkahelyem is, mivel felkértek a Gundelbe, és ott már séfhelyettes voltam.

kaja2

Úgy tudom, ott már komolyan támogatták a versenyzésedet.

– Abszolút. A versenyen is találtak rám, Merczi Gábor, az akkori séf. Sokat köszönhetek neki, rengeteget segített, és mindig ott állt mellettem a felkészüléseknél. Mivel soha nem lehet tudni, a versenyen milyen alapanyagokkal kell főzni, sokat kellett gyakorolni. Volt olyan, hogy berendelt tíz bárányt, egyszer megmutatta, hogyan kell bontani, és mind a kilencet nekem kellett. Ez azért óriási segítség!
Rengeteg munkát tettem bele, szinte éjjel-nappal gyakoroltam, tanultam. Nem véletlen, hogy hozni tudtam a második-, és végül az első helyet. Ami miatt a mai napig büszke vagyok erre, hogy azon a versenyen, ahol első lettem, Pohner Ádám előtt végeztem. Aztán átkerültem a hozzájuk tartozó Bagolyvár Étterembe, és ez volt az első igazi konyhafőnöki pozícióm.

Jelenleg hol dolgozol?

– A Vadrózsa Étteremben, ahová a Chaîne des Rôtisseurs-nek köszönhetően kerültem, és lettem séf.

Milyen egy 26 éves lány élete, mint konyhafőnök? Mennyire fogadnak el téged, mint vezetőt?

– Imádom és szeretem a munkám, és mint mindennek, megvan a szép és az árnyoldala is. Csak férfiakkal dolgozom a konyhán. Nálam ez úgy működik, hogy mikor a 26 éves lány benyit az étterem ajtaján, átváltozik konyhafőnökké. Volt, hogy kiabálnom kellett a konyhán, főleg a Gundelben. Persze, a szüleim ezt el sem tudják képzelni. Lehet, hogy pontosan azért öltözködöm a magánéletben csajosan, hogy ezt magamban ellensúlyozzam. De mindenképp jó érzés az, hogy elfogadnak, főleg úgy, hogy idősebbek nálam. Furcsa, mikor szüleim korabeli embereket kell irányítanom.

kaja3

Ez érdekes kérdés, hogy a pozícióra, vagy a tudásra néznek fel?

– Szerintem mindkettő. Én igyekszem példát mutatni. Bár ritkán fordul elő, de ha kell, beállok mosogatni is, vagy hagymát és krumplit pucolni, ha éppen arra van szükség. Én azt mondom, hogy egy konyhafőnöknek át kell éreznie az összes pozíció súlyát, és mindent tudnia kell.
Bár a magánélet és a konyhafőnöki pozíció sok esetben egybeolvad, nekem, mint nőnek, mégis szét kell tudni választani a dolgot. Szeretek séf lenni, de emellett nő is vagyok, aki szépen felöltözik, és csillog.

Jó értelemben véve, ki tudod használni a női mivoltodat a konyhán?

– Abban az értelemben igen, hogy mosolygok, szépen nézek, és kedvesen kérek. Erre azért vevők a fiúk. Például reggel én azzal kezdem, hogy főzök mindenkinek egy teát, néha még mondják is, hogy én vagyok a pótanyukájuk. Ha viszont meg kell emelnem a hangom, szerintem sokkal nagyobb hatása van, mintha állandóan csak kiabálnék.
A nőiességemet viszont leginkább a tálalásnál tudom kihasználni. Mivel a nők gondolkodása teljesen más, mint a férfiaké, szerintem sokkal precízebben, aprólékosabban, és más látásmóddal tálalok. Talán azt lehetne hozzátenni, hogy egy konyhafőnök életében folyamatosan problémákat kell megoldani, szinte 0-24-ben. Mivel több dologra is oda tudok figyelni egyszerre, általában gyorsan megtalálom a megoldást mindenre.

Pereszlenyi23722292 2158853744140902 1471413658567640177 n

Vajon egy fiatal séflány mégis hogyan tudja feldolgozni a stresszt?

– Nálam ez is kicsit máshogy működik. Mikor fiatalabb voltam, és bulizni járhattam volna, akkor versenyeztem, és most sem vagyok az a nagy éjszakázós. Természetesen én is eljárok a barátnőimmel. A helyzet az, hogy semmilyen káros szenvedélyem nincs, még kávézni is ritkán szoktam. Ha valamit kéne mondani, engem nagyon kikapcsol a kutyám. Nagyon szeretek vele sétálni az erdőben: a nyugalom, a csend és a természet közelsége engem teljesen ki tud kapcsolni. Aztán van az a csajos dolog, a vásárlás. Szeretek nézelődni akár egy bevásárlóközpontban. El tudok sétálgatni órák hosszat a kirakat előtt: nem gondolkodok, csak bambulok. Természetesen szeretem a divatos ruhákat, ha nőnek vagyok öltözve. Van egy unokaöcsém, sokat vagyok vele, és neki szeretek vásárolgatni.

Vannak olyan esték vagy napok, amikor sok a vendég, vagy éppen tele vagy megoldandó problémákkal, de nem tudsz kimenni az erdőbe sétálni. Valahogy csak le kell vezetni a dolgot. Hogyan oldod meg?

– Szerintem minden fejben dől el. Ha van egy nagyobb vacsora, engem az is teljesen kikapcsol, ha jól sikerül, és stresszlevezetésnek egyszerűen csak örülök. Ha pedig nehéz volt a nap valami miatt, akkor meg annak örülök, és azzal vezetem le, hogy örülök, mert megoldottuk. Ilyen egyszerű. Egy valamit elárulok, bár nem túl csajos dolog, de bevállalom: munkaidőn kívül, ha már levezetés, és ha már stresszoldás, akkor én egy jó minőségi pálinkára szavazok.

Ha már a külsőről esik szó: divat és teljesen elfogadott dolog a tetoválás. Neked viszont nincs.

– Igazából kacérkodtam már a gondolattal, de én kicsit szentimentális vagyok és az esküvőmön olyan habos, nagy fehér ruhát szeretnék, de szerintem ahhoz nem néz ki jól a tetkó. Ha valaha lesz, akkor biztosan a kiskutyám nevével kezdem: 14 éve velem van, nagyon imádom. Amúgy a férfiaknál – persze nem túlzásba esve – nekem tetszik, mert egy pasin jól áll egy szép és értelmes tetoválás.

50795463 1173857979450238 8071188978860032000 n

Óhatatlan a szakmában, hogy kóstoljál, és tény, hogy többet szokott enni egy szakács. Te, mint nő, figyelsz erre? Van az a sztereotípia, hogy egy lány salátákat eszik a jó alak megtartásának érdekében. Ez hogyan működik?

– Az a helyzet, hogy én mindenevő vagyok, és imádok enni, sőt, eszek is! Viszont szerencsém, hogy jó genetikát kaptam a felmenőimtől, ezért igazából nem kell erre rágörcsölnöm. Egy időben rendszeresen jártam edzeni, ez mostanság divatos is, de nekem valahogy nem jött be a dolog. Nem éreztem semmi nagyobb változást magamon. Úgyhogy mázlim van, mint nő, és mint konyhafőnök is teljesen jól tudok működni.

Szeretnél még porondra lépni, mint versenyző?

– Rátapintottál a dologra: nagyon szeretnék indulni a Bocuse versenyen. Huszonéves lány séfként rendkívül nagy dolog lenne! Mivel már versenyeztem, tudom, mivel jár, és azt is, hogy kell hozzá támogatás. Én nagyon szeretném, ha valaki meglátná bennem a lehetőséget, mert nagy vágyam, hogy ott legyek, sőt, vagyok annyira elhivatott, hogy meg is nyerjem. Mondjuk úgy: várom az alkalmat.

 

Elég fiatalon lettél konyhafőnök, és versenyző, így bőven lehetnek terveid. De vajon hogyan képzeled el magad kicsit távolabbra tekintve?

– Természetesen egy konyha élén. Viszont hozzám közel áll a média világa is. Nem véletlen, hogy készítettem egy saját honlapot, ahol meg tudom mutatni magamat.
Vagy éppen egy saját főzőműsor lehetne, amihez rengeteg ötletem is van. Illetve szerencsém van, hogy mint lány sem panaszkodhatom, és adatott olyan külső, ami alapján el tudok indulni ezen az úton. Lázár séftől pedig megtanultam, hogyan működik ez a világ: voltam vele zsűrizni, és egyéb alkalmakon, ahol a színpadon is kellett állni, így ez sem áll távol tőlem.