Hírek

Nemrégiben röppent fel a hír, hogy frissítés történt a Vendéglő a KisBíróhoz konyhai fedélzetén. A Vendéglő a KisBíróhoz konyhafőnöki pozíciójába a gasztro fenegyerek Bíró Lajos fia, Bíró Dániel került. Megkérdeztük az érintetteket, ők hogyan élik meg a generációváltást.

 

Bíró Lajos, séf:

 

- Az étterem konyháját tehát átvette az új generáció?

Igen, ez abszolút így van. A teljes személyzet átlagéletkora 25 év. Alapvetően két dolog miatt alakult ez így. Egyrészről a jelen szakmai helyzet kényszere, gondolok itt arra, hogy nincs ember, másrészt pedig egy vérfrissítés, ami elengedhetetlen, hiszen a vendéglátás egy örökösen megújuló és megújítandó szakma.

- Úgy tudni, hogy Dániel Reményik Kálmán felkérésére vette át a konyhát és te ebbe nem is szóltál bele.

Ez valóban így van! Tőlem teljesen függetlenül zajlott a dolog. Kálmán tőlem csak annyit kérdezett, hogy nem bánnám-e. Dani felnőtt ember és séfnek érett! Büszke vagyok rá úgy is, mint apa, és úgy is, mint konyhafőnök. Ennek itt és most jött el az ideje.

- Mennyire bírsz magaddal? Ismerve a szakmai habitusodat, mennyire szólsz bele abba, ami most a konyhán történik?

Ha szükség van rám, illetve a véleményemre, természetesen ott vagyok a háttérben, de igazából hagyom őket dolgozni. Egy teljesen más generációról van szó. Teljesen más a gondolkodásmód, és teljesen más a habitus, amivel Dani és a csapata dolgozik. Megmondom őszintén, kicsit féltem attól, hogy ez a más, „túl más” lesz, de hála Istennek minden jól működik. A Kisbíró stílusa megmaradt annak, amit évek óta szeretnek, csak frissítve lett. Az is egyértelmű, hogy amit most csinálnak, az sokkal munkaigényesebb, sokkal nehezebb, de pont ez a lényeg. A fiatalokban bőven van lendület.

Amit most letesznek az asztalra, az a tradíció, kreativitás és az elkerülhetetlen innováció. Megmondom őszintén, ilyen lelkesedés, ilyen hozzáállás az elmúlt időszakban nem volt az étteremben és nagyon büszke vagyok!

- Azért azt érdemes hozzátenni, bár szakmai berkekben ez tudvalevő, hogy Dániel alaposan kijárta az iskolákat. Professzionális tudást szerzett a legjobb iskolákban és komoly séfek mellett szerzett tapasztalatot.

Alapjában véve a francia iskola és a francia alapok borzasztóan fontosak. Az tudvalevő, hogy szinte minden, amit alkalmazunk a konyhán, onnan származik és kétségtelenül fontos. A másik, amit elsajátított, hogy rendkívül jól adja át a tudását. Igazi konyhafőnökké vált. Hozzáteszem: más a szisztémája, mint az enyém, sokkal jobban kezeli a tanulókat nálam. Azt az iskolát adja át, amit neki is tanítottam. Egy pályán több hónapig dolgozik nála egy szakács és azt teljes mélységében megtanulja. Ezzel olyan jól lelkesíteni tudja a csapatot, amire már rég volt példa. Olyan munkahelyi légkört tud biztosítani, amit bevallom, én máshogy látok, de ez kell a fiataloknak. Jelenleg elmondhatjuk, hogy Budapest legfiatalabb konyhai csapatát építi fel, és tényleg működik!

- Az új metódus illetve az új ételek, tálalások hogyan működnek?

Meglepő módon nagyon jól! Azért meglepő számomra, mert pont azok a dolgok kezdtek el tetszeni a közönségnek, amitől én alapvetően ódzkodtam. Ez valójában fantasztikus dolog, hiszen úgy tud működni az étterem, hogy megtartotta azt, ami, az igazi magyaros konyhát és mégis üde szemlélettel fűszerezte azt.

Amivel én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve, hogy voltak olyan ételeink, amiket iszonyatosan jól kidolgoztunk, amikért tényleg jöttek a vendégek hosszú évek alatt, és a Dani pontosan úgy meg tudja csinálni, hozni tudja azokat az ízeket. Most annyi van, hogy nem tyúkhúsleves van, hanem kacsából készül, egy kicsit betrükközve. Vagy például olyan szarvaspörköltet, szarvaspaprikást csinált, amitől elájultam, olyan kanállal szaggatott galuskát produkált, amit egy konyhalányom készített a legjobban és azóta sem senki, Dani ezt is megtanulta tőle.

- Két fontos dolog ötvöződik ezek szerint, egyrészt tud főzni, másrészt tud konyhafőnök is lenni. Ez egy nyerő kombináció.

Igen, mindkettő megvan benne, és van egy ezeknél még fontosabb! Szereti is, amit csinál, és ez minden mozdulatában, minden ízében, minden ételében benne van. Ez a titok a mi szakmánkban. Ez nekem a legjobb érzés, mivel a Covid alatt bevallom, szomorkodtam azon, milyen szakmát is adtam a fiam kezébe, ami teljesen kilátástalannak tűnt. Most pedig tényleg büszke apaként látom, érdemes volt mindaz, amit tettem, jó séf lett belőle.

- Azért ez elég furcsa helyzet. Egyrészről mint konyhafőnök állsz a dologhoz, másrészről mint apa. Milyen ezt megélni?

Megmondom őszintén, egyre jobban tudunk együtt dolgozni. Összecsiszolódunk. Alapjában véve azért kikéri a véleményem, és még ha nem is azonnal alkalmazza, 60-70 százalékát beépíti. Kipróbálja, rájön azért, hogy az „öreg” csak tud valamit... Boldogan mondhatom, hogy a szülő-gyerek kapcsolat egyáltalán nem sérül, hanem sokkal jobb. A legnagyobb élmény neki és nekem is, mikor ő mutat nekem valamit, amit én nem tudok. Ennél nagyobb dolgot el sem tudnék képzelni.

Ami pedig az étterem kapcsán rendkívül fontos: végre van egy séfünk utánam, aki kimegy a vendéghez, és érti is, hogy miért van erre szükség. A konyha és az étel fontos, hogy tökéletes legyen, de a vendég a legfontosabb. A vendéggel foglalkozni kell, és Dani ebben is jól érzi magát, pláne nem mindegy, hogy ezt akár három nyelven is meg tudja tenni!

 

Bíró Dániel, séf:

 

- Az tudható, hogy a szakmát alaposan megtanultad. Itthon és Svájcban jártad ki az iskolákat, és sok helyen dolgoztál, csillagos éttermekben is. Hogy kerültél mégis haza?

Én nem nagyon szerettem eddig egy helyben maradni, hiszen akkor tanulhatunk, ha sok mindenki mellett dolgozhatunk és sok mindent láthatunk. Aztán jött a pandémia. Bécsben dolgoztam Konstantin Filippou két Michelin-csillagos étteremben, utána pedig még egy francia bistróban. Mikor hazajöttem, úgy volt, hogy nyitunk egy étteremet Zalaegerszegen, de az nem jött össze. Ekkor álltam be itt Budán séfhelyettesnek. Egy idő után, kiderült, mi lenne jobb, és leültünk beszélgetni Reményi Kálmánnal, aki felajánlotta a konyhafőnöki pozíciót.-

- Mit változtattál a konyhán?

Egy komoly frissítést végeztem. Én nem tudom azt csinálni, amit akár apám, vagy mások előttem. Azt sem szeretném, hogy ami jó volt éveken keresztül, az most megváltozzon. Szerintem mindenkinek úgy kell dolgozni és olyat kell főzni, amiben jó. Természetesen magunkra formáltuk azt, ami a vendéglő volt. Semmiképp nem akartam, hogy sérüljön az a tematika és érzés, amit a Kisbíró képvisel régóta, a vendégek megelégedésére.
Fontos az számomra, hogy én is szeressem, amit csinálok és lássak benne perspektívát, és a budai vendégkör szájíze alapján hozzam a tradíciókat.

- Nem csak ételeken változtattál, hanem a konyhai munkán és a csapaton is. A fiatal szakácsoknak fiatalos gondolkodású séf kell?

Véleményem szerint igen! Az alapiskola és a konyhai hierarchia nem változik, a konyhai szigorra szükség van, viszont kicsit másként, mint régen. Fontos az, hogy a konyhai csapat jól érezze magát és ne feszült légkörben tolja végig a 14 órás műszakot. Én nem vagyok egy nagyon feszes séf. Attól függetlenül, hogy én is ezt az iskolát jártam végig, gondolok itt az abszolút merev szigorra, én inkább csapatot építek. A tiszteletet a konyhán nem erőből építem, hanem mi közösen dolgozunk.
Figyelek arra, hogy ki mit mond, és megbeszéljük az ételeket, hiszen mindenkitől mindig lehet tanulni.

- Bár még friss a dolog, de tudnál olyan ételt mondani a mostani étlapról, ami ténylegesen te vagy?

Igen! Ott van a francia póréhagymaleves kovászolt paradicsommal. A franciák melegen eszik, de én átdolgoztam hidegre. Ez teljes mértékig én vagyok, egy ecetes koktélparadicsommal kicsit fermentálva, póréhagymaleves, szójás, mézes, citromos mustármaggal, bazsalikomos korianderolajjal, és egy kis kaviárral. Vagy van egy konfitált, majd sütött, sült karfiolom, arra rárakva egy kis tintahal, ezen egy barnavajas hollandi espuma hab. Ennek a tetejére kerül a karfiolpor és mindezt megkoronázzuk bazsalikomolajjal.