Idén ötödször is megjelent a Balaton 2017 Gasztrokalauz, amit Balatonszemesen a Kistücsök teraszán mutattak be. Megismerhettünk egy újabb töltött káposztát is Jahni Lászlótól.

A balatoni helyeket bemutató könyvecske a Magyar Konyha júliusi-augusztusi számával együtt kapható, és a Balatont 360 helyét hét régió szerint mutatja be.

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője a kedd délutáni fogadással egybekötött rendezvényen elmondta, hogy az első gasztrokalauzba 170 cím került be, míg az ideibe már 360. Az idei gasztrokalauz 30 ezer példányban jelent meg, míg a tavalyiból mintegy 20 ezret adtak el.

25 évvel ezelőtt, amikor a Kistücsök megnyitott, még  csak álom volt, hogy a régióról úgy beszéljenek, hogy „a jóízű Balaton" - mondta Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa. Ma azonban ez megvalósulni látszik, mert egyre jobbak az éttermek, a cukrászdák, a strandbüfék, a borok, és az alapanyagokat előállító termelők is.

A jobb balatoni éttermekre pedig a Kistücsök séfje, Jahni László és csapata mutatott példát. Ők egy ötfogásos balatoni menüben mutatták be mit is lehet kihozni a hazai klasszikusok kortárs megközelítéséből és a régió alapanyagaiból.

Ha valaki  ismeri a séf ételeit, akkor tudja, hogy a töltött káposztát eddig már hihetetlenül sokféleképpen feldolgozta. Most is ez volt a legizgalmasabb. Jelen esetben hideg előételként került az asztalra. A töltelék nagy hús- és zsírkockákkal készülő terrine-szerű henger, amihez a burkoló káposztaleveleket kimcsiként keszítettek el, és a jellegzetes mély, fermentált enyhén csípős íz a hústöltelékkel is összeolvadt, így egyszerre bent maradhatunk a hazai ízek nyújtotta töltött káposztás komfortzónánkban, de ki is kacsintgathatunk a koreai izgalmak felé. A fogásban további összetettséget lehetett felfedezni, ahogyan a mellé kínált kétfajta szálas káposztát kóstoltuk. Az egyik ugyanis a teljesen a mi hazai friss káposztasalátánkra hajazott, de friss gyömbéres, citrusos verzióban, míg a másik pedig a kimcsi levében állt egy darabig, így átmenetet képezett a friss és a fermentált káposztaíz között.

Az előételek két másik eleme ugyancsak hozott némi csavart: a kovászosuborkakrém-levesnél az érett és éretlen egresből készülő gyömbéres kompótbetét tekerte feljebb a gasztronómiai izgalmi szintet, míg a fokhagymás-tejfölhabos lángosnál a füstölt tokhalkockák. Ez utóbbi annyira jól helyettesíthet egyébként egy jó mangalicaszalonnát, hogy az asztalnál többen is annak nézték (kóstolták) elsőre.

A fő fogásnál a pihentetve sült szarvasnál az olajban ropogósra sült hajdina volt a meglepetés, amely úgy adta a legjobb formáját, ha a feketeribizli-lekvárral és a pecsenyeszósszal keveredett. Így egyszerre volt roppanós, gyümölcsösen friss, és szaftos is.

A lezáró desszertnél a túrógombóc pedig ugyancsak beleilleszkedet a modern felfogású desszertek irányvonalába, ahol az édesség nem a fogás fő vezérvonala, hanem csak egy elem a többi íz között: egyszerre friss, gyümölcsösen savas, karamellás és lágyan tejes. A zsírban sült zsemlemorzsa és a cukrosan megsütött réteslapok roppanása pedig igazán kellett mint roppanós elem a tányérra. Talán csak a darabos „sárgabarackragú” készülhetett volna kicsit érettebb gyümölcsből, így nem csak a ropogós savak, hanem a mézes aromák is jobban érződhettek volna.

Aki ezt a menüt végigkóstolja, mindjárt láthatja, hogy nem csak Budapesten lehet gasztronómiai kalandokba keveredni. Balatonszemes is megérhet egy utat. Ha pedig már a Balatonhoz megyünk, akkor még nem is kell túl sokat utazni. Mindeközben pedig az új kalauz alapján még egyéb kulináris kalandokba is keveredhetünk.