Az éttermi munkaruhatrendekben ma már egyre gyakrabban választanak a szakácsok sötétebb felsőket, és a cipzárak is egyre népszerűbbek a hagyományos gombok helyett. Lábbeli esetében pedig érdemes lehet elgondolkodni, hogy valóban a klumpa jelenti-e a legjobb megoldást.

A hófehér séfkabát mindig is tradicionális és klasszikus viselet a szakácsok esetében, de mostanában ezzel a hagyománnyal egyre többen szakítanak és a konyhában színes, mintás vagy éppen rövid ujjú felsőket vesznek fel. Bár ez utóbbi munkavédelmi és konyhahigiéniai szempontból sem a legjobb választás, az azonban kétségtelen, hogy nőtt az igény arra, hogy a személyiségüket nemcsak az ételben, hanem a munkaruhában is megjelenítsék a szakácsok, illetve, hogy az éttermek egységes, modernebb arculatot mutassanak a munkaruhán keresztül is.

A cipzár, a szegecs és a viaszos pamutvászon

Az egyik konyhai ruházatot gyártó nemzetközi cég tavaly év végén közölt trendjelentése szerint az éttermek és a szakácsok körében egyre népszerűbbek a sötét színek a klasszikus fehér helyett. A grafitszürke, a fekete és a tengerészkék egyenruhák nemcsak modernebb külsőt mutatnak, de a kifröccsenő étel is kevésbé látszik meg rajtuk.

A kötény is lényeges kiegészítő az étteremben, amely mind a szakácsok, mind a felszolgálók kötelező viselete. A szakácsoknál az egyik legnépszerűbb kötény az egyszerűen félbehajtott, derékon megkötött változat, amit megfordítva, illetve áthajtva összesen négyszer lehet felhasználni, ha az adott felület már koszossá vált. A másik természetesen a klasszikus, zseb nélküli, nyakba akasztható kötény, amelynek hosszú kötője lehetővé teszi, hogy elöl is meg lehessen kötni.

A cipzár is egyre több séfkabátnál veszi át a hagyományos gombok helyét, hiszen sokkal gyorsabb és praktikusabb.

A csatok és a szegecsek pedig nemcsak arra jók, hogy a megfelelő helyeken megerősítsék az anyagot, de a vendégek által is látható alkalmazottak esetében az étterem dizájnjába illő külsőt is lehet velük hangsúlyozni. A kötényeknél egyébként egyre népszerűbb a viaszos pamutvászon, amely egyszerre strapabíró, modern és jól tisztítható.

Könnyen kezelhető, szellőző és kopásálló legyen az anyag

Lusztig Zoltánt, a Lumax Pro Kft. ügyvezetőjét is megkérdeztük, hogyan látja, milyen funkcióknak kell megfelelnie a modern munkaruházatnak, milyenek mostanában a divatos alapanyagok, követik-e a hazai szakácsok a menő külföldi séfek viseletét.

Az ügyvezető szerint a HORECA-területen használatos munkaruháknak tükrözniük kell a szálloda vagy a vendéglátóegység stílusát. Elsődleges szempont, hogy az üzlet design­-

elemeivel, színeivel harmonizáló legyen, a dolgozók kényelmét szolgálja, strapabíró, kellemes fogású anyagokból készüljön. Az alapanyagnál támasztott követelmények a felhasználási területtől függően változnak. Általánosságban a kevertszálas vékonyabb, kopásálló anyagokat részesítik előnyben, ami nagy igénybevételnek ellenáll, de ugyanakkor könnyű, kellemes viselet.

A munkaruha gyártásánál a két legfontosabb szempont, hogy az alapanyag könnyen kezelhető, szellőző és kopásálló legyen. A modern munkaruha-alapanyagok sokszor tartalmaznak elasztánt, ami rugalmassá, testhezállóbbá, ezáltal kényelmesebbé teszi a ruházatot.  A hazai szakácsok is követik a nemzetközi trendeket, és keresik a szaküzletekben, forgalmazóknál azokat a ruházatokat, amelyeket a sztárséfeken

lehet látni. Míg régebben a sima fehér szakácskabát volt keresett, esetleg egy színes csíkkal volt díszítve, manapság a farmeranyagtól a bőrig szinte mindenből készítenek szakácskabátot és előszeretettel viselik is a minél különlegesebb modelleket.

Nem mindegy, hogy milyen klumpát választunk

Cipőben gyakran a műanyag klumpa a divatos, de kérdés, hogy vajon megfelelőek-e ezek egészségügyi, munkavédelmi szempontból. Lusztig Zoltán felhívja a figyelmet, hogy nem minden műanyag klumpa felel meg a munkahelyeken való használatra. Kifejezetten az SRC-minősítéssel rendelkező klumpákat szabad használni, ami abban biztosít minket, hogy a vizes, zsíros padozaton nem csúszunk el, és biztonságosan közlekedhetünk. Fontos, hogy a klumpának sarokpántja, magasított sarokperemrésze legyen, és ne tudjunk könnyen félrelépni bennük. A vizes környezet miatt zártabb a klumpák kialakítása és kevésbé szellőző, de az esetleges forró zsíradéktól, víztől megvédi lábunkat. 

A cipők esetén elsődleges szempont a munkavégzés területének meghatározása, hogy a legmegfelelőbb védelmi és kényelmi funkcióval felszerelt cipőt tudjuk kiválasztani.

A munkacipő kiválasztásánál fontos, hogy kényelmes, a lábunk ergonómiai tulajdonságainak, deformitásának teljes mértékben megfelelő legyen és minimum 8 órai álló munkát lábfájdalom nélkül el tudjunk végezni. Emellett a cipő olyan talpbetéttel legyen ellátva, ami haránt- és lúdtalpemelő, valamint energiaelnyelő sarokrésszel rendelkezik. Fontos szempont még, hogy könnyen tisztítható legyen a munkacipőnk.

A szakácsok speciális munkakörülmények között dolgoznak és nagyon sokat állnak. Az ő esetükben nagyon fontos lenne, hogy zárt cipőben dolgozzanak, így a lábukat jobban tartaná oldalról és hátulról is a cipő.

A klumpa esetében ugyanis sokszor ide-oda billeg a láb. Amennyiben lehetséges, mindenesetre energiaelnyelő talppal rendelkező cipőt kell választani vagy az előzőekben említett talpbetétet, ami megfelelően alátámasztja a láb boltozatát, ezáltal a gerinc terhelése is egyenletes lesz és nem utolsósorban a talpbetét sarokrészén található zselés rész is, ami a sarokcsontot védi az egész napos állástól, talpalástól. Ezzel az apró odafigyeléssel a szakácsok sokkal kevésbé fáradnak el, és egészségük is tovább fennmarad, mintha nem használnának megfelelő munkalábbelit.

Munkacipőnél is nagyon fontos, hogy többet tartsunk belőlük, és váltogassuk, mivel napi 8–12 órát tartózkodunk bennük és az extrém munkakörülmények következtében óhatatlanul átázhat, benedvesedhet, ami későbbiekben a láb megbetegedéseihez vezethet, ha nem szárítjuk ki megfelelően. Nagyon fontos a talpbetétek időnkénti cseréje is, szintén egészségünk megóvása érdekében.

A cikk a Chef & Pincér májusi számában jelent meg.