Áfakáosz: Keressük a kiutat

Hírek
Tipográfia

Januártól az éttermi szolgáltatások forgalmi adója 27-ről 18 százalékra csökkent. Az örömbe azonban üröm is vegyült, amikor kiderült, hogy ez nem az egész vendéglátásra vonatkozik, de többen a bonyolult szabályok miatt is aggódtak, mert emiatt nehezebbé válik az adminisztráció. A Chef&Pincér a hatóságoktól és adószakértőtől érdeklődött, hogyan is lehet kezelni a helyzetet.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal december elején megjelentetett egy állásfoglalást, amely szerint a kedvezményes adókulcs alkalmazásához három tényező együttállására van szükség:

Egyrészt fontos, hogy szolgáltatásról legyen szó és ne értékesítésről. Másrészt a szolgáltatások jegyzéke szerinti besorolásból csak a törvény által megadott kategória jöhet szóba. Harmadrészt csak olyan vendéglátóhelyekről lehet szó, ahol az étel helyben készül.

„Itt talán azt a legfontosabb meghatározni, hogy mikor beszélünk szolgáltatásról, erre vonatkozóan az Európai Tanács rendelete a mérvadó” – mondta a Chef&Pincérnek Sztankó Dániel, az RSM Hungary adószakértője. Szerinte a rendelet kifejti, hogy itt olyan kész vagy félkész ételek értékesítéséről van szó, amit emberi fogyasztásra szánnak, mindemellett a legfontosabb elem, hogy az értékesítést az ételek azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatások kísérik.

Hol kezdődik a kiegészítő szolgáltatás?

Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelező is lenne a fogyasztás. Ha például valaki az étteremben elkezdi az ételét, de nem bír az adaggal és elcsomagoltatja, attól még nem kell majd ezt más adókulccsal számolni, hiszen az eredeti szándék számít. Egy pizzériában viszont, ahol helyben is lehet fogyasztani és akár elvitelre is lehet vásárolni, az elvitelre szánt ételnél már nem lehet alkalmazni a kedvezményes kulcsot.

A kiegészítő szolgáltatás ott kezdődik, hogy van-e olyan hely, asztal, ahol meg lehet enni az ételt, van-e szalvéta evőeszköz, illetve letakarítják-e az asztalokat? Nem feltétel azonban, hogy pincér is legyen, így az önkiszolgáló helyek még idetartoznak.

Egy körbefutó pulton kitett étel viszont még nem számít szolgáltatást nyújtó helynek, de ha van asztal, szék, szemetes, és el is takarítják az ételmaradékot, akkor már a kedvezményes adóval lehet számolni.

Az italok esetében a helyben készített italokat lehet kedvezményes kulccsal számolni abban az esetben, ha az adott egységnek van melegkonyhája is. Az adóhatóság értelmezése szerint a helyben készített, nem alkoholtartalmú italok körébe olyan italok tartoznak, mint pl. a gyümölcsből, zöldségből helyben préselt vagy facsart innivaló, ­illetve a helyben készített alkoholmentes koktél, turmix, tea, limonádé, kávé. A helyben készített, nem alkoholtartalmú italok körébe tartozik a jellemzően gyorséttermekben használt italkészítő automatából a sűrítményből szódavíz hozzáadásával kiszolgált szénsavas üdítőital is.

Bár itt csak egy gomb megnyomásáról van szó, nem nagy a különbség ­ahhoz képest, ha valaki egy palackot nyit ki, de a palackos üdítő mégsem válik helyben készített itallá pusztán azáltal, hogy az adózó azt kitölti és a kitöltött üdítőt citromkarikával ízesíti, díszíti. Ez utóbbit ugyanis nem lehet kedvezményes adóval számlázni.

Döntési fát érdemes létrehozni

A szolgáltatások jegyzéke által meghatározott kategóriák szerint is igyekszik a NAV irányt mutatni, de itt szintén szerteágazó a lehetőségek száma. Itt derül ki például az is, hogy nem tartozik a kedvezményes áfához a munkahelyi étkeztetés és a közétkeztetés sem, így arra kedvezményes adómérték nem alkalmazható.

A hétköznapokban lehet tehát sok buktató az áfa meghatározásában. Sztankó Dániel szerint ezért a tipikus helyzeteket végiggondolva a vendéglátó­helyeken meg kell tervezni egy úgy­nevezett döntési fát, amelyet végignézve, a gyakorlatban is el lehet majd dönteni, hogy az adott esetben melyik adókulcsot kell választani a számla kiállításakor. A NAV által kiadott állásfoglalás elvi szinten segít ugyan eligazodni, de vannak olyan esetek, amikor nem teljesen világos, hogy hol húzódik a határ az értékesítés és a szolgáltatás között. Az éttermek tehát jól teszik, ha megbeszélik az adótanácsadóikkal a gyakorlati alkalmazást.

Mikor pár étteremben körbekérdez­tünk, kiderült, hogy több témában maradtak szürke foltok. A legnagyobb kérdés például, hogy a munkahelyi étkez­tetők érvényesíthetik-e a kedvezményes adót. A törvényalkotók szándéka szerint ugyanis a közétkeztetésre és a klasszikus munkahelyi étkeztetésre ez a könnyítés nem vonatkozik.

Mikor nem lehet használni a kedvezményes áfát?

  • Ha nincsenek meg az éttermi fogyasztást lehetővé tevő szolgáltatás feltételei (asztal, szék, evőeszköz, szalvéta, maradék eltakarítása, stb.)
  • Ha a vendég elvitelre kéri az ételt
  • Ha alkoholtartalmú italt rendelnek
  • Ha nem helyben készül az ital (palackos-dobozos)
  • Ha nincs az étteremben meleg­konyha (csak befejezőkonyha)
  • Ha a szolgáltatások jegyzéke szerinti besorolása nem az SZJ 55.30.1 alá tartozik (közétkeztetés, munka­helyi étkezés, stb.)

Miért nem lehet egységes az áfa?

A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének (VIMOSZ) elnöke, Gál Pál Zoltán az általuk szervezett decemberi fórumon kifejtette, hogy 2018-ra jelentős különbségekhez vezet és komoly versenyhátrányt okoz például a munkahelyi étkeztetésben ez a meg­különböztetés. A szakmai szervezet ezért a Századvég tanulmányainak megállapításaira hivatkozva az áfacsökkentés egységes kiterjesztését kéri.

Ugyanitt Magony Krisztina, a Nem­zet­gazdasági Minisztérium (NGM) adóügyi államtitkárságának munkatársa a Chef&Pincérnek elmondta: nem ért egyet a Századvég következtetéseivel, amely szerint nem jelentene túl nagy kiesést, ha a teljes vendéglátásra bevezetnék a kedvezményes kulcsot, hiszen az NGM számításai szerint ez nagyjából a Századvég által közzétett érték dupláját jelentené a büdzsében, mint elmaradt bevétel. Ezt pedig a költségvetési egyensúly megtartása érdekében nem vállalhatják.

A VIMOSZ elnökének érveivel ellentétben szerinte a házhozszállítás és az elvitel áfáját azért sem vehették be a kedvezményezetti körbe, mert az Európai Unió rendelete egyértelműen kifejti, hogy ezek a kategóriák nem a szolgáltatás, hanem az értékesítés körébe tartoznak. Ha ezt is a kedvezményes adó alá szeretnék vonni, akkor minden élelmiszert ide kellene sorolniuk, ez pedig ugyancsak túlságosan nagy adóbevétel-kiesést okozna.

A munkahelyi étkeztetésre tehát az eredeti kormányzati szándék szerint nem vonatkozik az áfacsökkentés. A kérdés azonban csak az, hogy ezt hogyan is lehet megkülönböztetni a többi éttermi formától. A legtöbb irodaházban lévő helyen ugyanis nem tiltják, hogy bárki bejöjjön hozzájuk.

A VIMOSZ szakmai fórumán komoly felzúdulást is okozott a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselőjének kijelentése, amely szerint olyan éttermek nem kaphatják meg az éttermi szolgáltatásokra vonatkozó besorolást, amelyek irodai célú ingatlanban találhatóak.

Megkerestük hát a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy a kérdésben tisztán lássunk, hiszen kis körkérdésünk szerint a legtöbb munkahelyi étkeztetéssel foglalkozó étterem már 18 százalékos kulcsot használ a náluk fogyasztó vendégek fizetésekor.

Fontos a besorolás

A NAV szerint azonban önmagában attól, hogy az étterem irodaépületben található, nem egyértelmű, hogy a szolgáltatás munkahelyi étkeztetésnek minősül. A szolgáltatások besorolása kapcsán a munkahelyi étkeztetésnél figyelembe kell venni azt is, hogy az üzemeltetőnek van-e szerződéses kapcsolata a munkáltatóval a munkavállalók étkeztetéséről, és azt, hogy az étterem hogyan közelíthető meg (pl. rendelkezik-e utcára nyíló bejárattal). A szolgáltatások besorolása kapcsán a Központi Statisztikai Hivatal álláspontja az irányadó.

Lapunk megkérdezte ennek meg­felelően a KSH-t is, hogy egyértelművé váljon, kik is vehetik igénybe a kedvező adókulcsot. Válaszukból kiderült, hogy a munkahelyi étkeztetés behatárolására néhány szabályt megfogalmazott a hivatal. Értékelésük szerint a legfontosabb az, bár ez nem csak a munkahelyi étkeztetés területére vonatkozik, hogy olyan vendéglátóhely ahol nem folyik ételkészítés, tehát legfeljebb befejező vagy melegítő konyhával rendelkezik, nem tartozik az SZJ 55.30.1 alá. Természetesen nem elég az, ha engedéllyel rendelkezik főzőkonyha üzemeltetésére, ennek működnie is kell.

Olyan esetben, amikor az adóalany a főzőkonyhával rendelkező éttermében készített ételt nem kizárólag ebben az éttermében, hanem más, szintén általa üzemeltett étteremben is felszolgálja, az SZJ’03 55.30.1-be tartozó tevékenység. Ebben az esetben egy adóalanyról és az adóalany tulajdonában vagy bérletében lévő helyiségekről van szó.

Abban az esetben, ha a főzőkonyha és az étterem üzemeltetője különböző adószámú vállalkozás, sem az étterem, sem a főzőkonyha nem tartozhat az SZJ 55.30.1 alá.

Azok a vendéglátóhelyek, amelyek iskolákban, laktanyákban, kórházakban, szociális intézményekben találhatók, és amelyekben egyértelműen munka­helyi étkeztetés folyik, függetlenül attól, hogy ki fogyasztja el az ételt (pl.: vendégek, beteglátogatók is), az SZJ 55.51 alá tartozik.

Csak a nyitott helyek használhatják

Ezekben az esetekben tehát könnyen érthető a szabályozás. Az irodaházakban működtetett vendéglátóhelyek besorolása azonban kicsit bonyolultabb. Ez esetben a KSH három csoportba sorolja az eseteket, és a következő szerint jár el: 

A zárt vendéglátó egységek fő célja az irodaházban dolgozó munkavállalók étkeztetése. A vendéglátó egység ez esetben egy vagy akár több munkáltatóval vagy az irodaház tulajdonosával szerződést köt az ott dolgozó munkavállalók étkeztetésére, így a szolgáltatást kizárólag az irodaházban dolgozók, vagy a szerződéssel rendelkező munkáltató munkavállalói vehetik igénybe. Általában az ilyen egységek az utcáról közvetlenül nem közelíthetők meg. Ez esetben munkahelyi étkeztetésről van szó – SZJ0’03 55.51.10.

A vegyes – nyitott és zárt – egységek esetén is elmondható, hogy van szerződéses kapcsolat a vendéglátó egység és a munkáltató(k) vagy az irodaház tulajdonosa, üzemeltetője és a vendéglátó egység között, azonban a szolgáltatást – bár annak alapvető célja (amiért a vendéglátóegység az adott helyen üzemel) az irodaházban dolgozó munkavállalók étkeztetése – mások is igénybe vehetik. Az ilyen egységek a munkavállalóktól eltérő személyek részére is megközelíthetőek az irodaházból, illetve rendelkezhetnek utcára nyíló be- és kijárattal. Mivel ebben az esetben is az elsődleges cél a munkavállalók étkeztetése (a megkötött szerződésre tekintettel), ezért függetlenül attól, hogy a szolgáltatást mások is igénybe vehetik, munkahelyi étkeztetésről van szó – SZJ’03 55.51.10. A munka­helyi étkeztetés és az SZJ’03 55.30.11.0 Éttermi, cukrászdai szolgáltatás elkülönítésére nincs lehetőség.

A nyitott vendéglátó egységek esetében olyan egységekről van szó, amelyek szabadon megközelíthetőek (pl. utcára nyíló be- és kijárattal rendelkeznek). Lapunk kérdésére a statisztikai hivatal kommunikációs osztályán azt is kifejtették, hogy az éttermek esetében ennél a feltételnél nem csak az utcára nyíló be- és kijárat elégséges, de egyéb lehetőségként elfogadják, ha az irodaház lobbijából is be lehet menni az étterembe.

A nyitott vendéglátó egységek esetében nincsen szerződéses kapcsolat a munkáltató(k) és a vendéglátó egység között. A helyiség vagy a vendéglátó egységet üzemeltető adóalany saját tulajdonában van, vagy bérbe veszi azt a tulajdonostól, azonban az egység üzemeltetésének nincs olyan feltétele, hogy annak elsődlegesen az irodaházban dolgozók étkeztetését kell biztosítania. A szolgáltatást mind az irodaházban dolgozó munkavállalók, mind külső személyek igénybe vehetik. Ebben az eseten tehát két feltételnek együtt kell teljesülnie: a vendéglátó egység szabadon megközelíthető és nincs szerződés a vendéglátó egység és az irodaházban működő munkáltatók között a munkavállalók étkeztetésére.

Ez az eset az SZJ’03 55.30.1 alá tartozik. A kedvezményes adókulcs abban az esetben alkalmazható, ha az áfatörvény további feltételeinek is megfelel.

A statisztikai hivatal ezeken az eseteken kívül kitért pár különleges esetre is, amit ugyancsak érdemes figyelembe venni a számlázáskor:

Olyan esetben, amikor például egy polgármesteri hivatal gyermekek vagy szociálisan rászorultak étkeztetését oly módon biztosítja, hogy azzal egy éttermet bíz meg, akkor az étterem által a polgármesteri hivatal részére nyújtott szolgáltatás munkahelyi étkeztetésnek minősül (SZJ’03 55.51.10).

Abban az esetben, ha egy étterem, amely éttermi szolgáltatást nyújt, egyúttal biztosítja ebben az étteremben a saját munkavállalói étkeztetését is, akkor a saját munkavállalók részére nyújtott étkeztetés munkahelyi étkeztetésnek (SZJ’03 55.51.10), míg a vendégek részére nyújtott étkeztetés éttermi étkeztetésnek minősül (SZJ’03 55.30.1).

Egy adott étkezőhelyi szolgáltatásnyújtás önmagában attól, hogy az ellenérték megtérítése szép kártyával, szociális kártyával, étkezési utalvánnyal, ezekhez hasonló eszközzel történik, nem minősíthető munkahelyi étkeztetésként. Nem a fizetőeszköz határozza meg, hogy közétkeztetésről, munkahelyi étkeztetésről vagy éttermi étkeztetésről van-e szó.

NAV: Nem a bírság az egyetlen eszköz

Azt tehát megtudtuk, hogy mikor lehet alacsonyabb áfát érvényesíteni. Több büfé, étterem azonban, ahol nem volt számukra tiszta, hogy mit is tegyenek, a gyakorlat szerint inkább nem variált, mindent 27 százalékkal számolt, amely különbözetet így a vendégekkel fizettettek meg. Ebben az esetben azonban ugyancsak büntethet az adóhatóság.  Mikor erről érdeklődtünk a NAV-nál mindenesetre megnyugtató választ kaptunk:

„A NAV az adókötelezettségeiket alapvetően teljesítő adózóknak igyekszik segíteni a helyes jogalkalmazásban, az ellenőrzéskor nem a bírságolás, hanem a támogatás a cél. A NAV honlapján jogalkalmazást segítő információk találhatók a gyakran ismételt kérdésekre adott válaszokban, a rovatot folyamatosan frissítjük.   Az adózás rendjéről szóló törvény helytelen gyakorlat esetén mulasztási bírságot határoz meg, ugyanakkor a NAV minden egyes esetben valamennyi körülmény figyelembevételével mérlegeli, hogy szükséges-e bírságot kiszabni, s ha igen, annak milyen mértéke indokolt.

Ha valaki pedig szeretné megszüntetni a rossz gyakorlatot, akkor arról is megkérdeztük az adóhivatalt, hogy van-e lehetőség önrevízióra:

„Amennyiben egy adóalany korábbi gyakorlatán változtatni szeretne, azt még az adóhatósági ellenőrzés előtt kell megtennie. Ha a változtatás olyan időszakot érint, amelyről az adóalany már benyújtotta bevallását, akkor önellenőrzéssel módosíthatja a benyújtott adatokat. Ha még nem nyújtott be bevallást az adott időszakról, akkor elegendő az ügyletek megfelelő bizonylatolásáról, illetve – szükség esetén – a korábbi bizonylatok korrekciójáról gondoskodni.” – válaszolták.

Ha azt vizsgáljuk, hogy mit nyertek ezzel a vállalkozók, akkor felmerül, hogy nem nő-e meg ezzel túlságosan az adminisztráció. Sztankó Dániel adószakértő például úgy látja, hogy a kedvezménynek indult intézkedés túlságosan nagy bonyodalmat okozhat, és sok bizonytalanságot hozhat. A korábbi adóváltozások tapasztalataiból kiindulva, ugyanis el kell telnie egy bizonyos időnek, míg a megfelelő módszerek kialakulnak, illetve az ellenőrzési gyakorlat visszajelzései alapján is a helyére kerülnek a fogalmak. A folyamat elején így különösen érdemes konzultálni a szakértőkkel, hogy hogyan is kezelje a cég a számlázást.

Mit hoz a piaci logika?

Emellett persze az is nagy kérdés, hogy az áfacsökkentésnek milyen hatásai lesznek. Eddig sok esetben azért csökkentették a forgalmi adót, hogy a végfelhasználói ár is csökkenjen, és úgy legyen megfizethetőbb egy adott termék, hogy az ágazat is jól járjon. Most azonban az áfacsökkentést szorgalmazó szervezet, a Pannon Gasztronómiai Akadémia szerint az áfacsökkentéssel nem szabadna csökkenteni az árakat. Ehelyett a vendéglátóknál maradt összeget inkább bérfejlesztésre kellene költeni, hogy így enyhítsenek az elkeserítő munkaerőhiányon.

Az adószakértő szerint azonban a piaci logika mentén egyáltalán nem biztos, hogy ez valóban így történne. Az árverseny során ugyanis, ha valaki csökkenti az árat, az áfacsökkentésnek megfelelően előnyösebb helyzetbe juthat, mint az, aki ezt nem lépi meg. Így esélyes, hogy inkább leszállítja az árakat, amely aztán várhatóan a versenytársát is erre kényszeríti majd.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a szereplők inkább nem csökkentenek árakat, hosszabb távon tartják az árszintet, és amikor az infláció indokolná, akkor sem emelnek, így végül ez nyeli el a különbözetet.

Emellett az is elképzelhető, hogy ha mégis árcsökkenés következne be, ennek hatására megnőhet a forgalom, így mégiscsak jobban járhat a vendéglátóipar, mert a nagyobb forgalom hatására nőhet a profit és ezzel mégis lesz lehetőség bérfejlesztésre.

Persze az is lehet az eredmény, hogy inkább egy másik kényszerítő verseny hathat inkább, amely a munkabér terüle­tén folyik. Ha az egyik szereplő többet tud fizetni a munkavállalóinak, akkor az adott vállalkozáshoz vonzza a munka­erőt, míg a másik megfelelő alkalmazottak nélkül marad, így ő is béremelésre kényszerül. Mindezek persze csak spekulációk és a gyakorlat mutatja meg, hogy hogyan hat majd az adócsökkentés valójában.

Mikor vendéglátóipari vállalkozókkal beszélgettünk az áfacsökkentésről, hallottunk olyan véleményeket is, hogy tulajdonképpen nem sokat nyom a latban az intézkedés. Szerintük mind a zsebbe fizetett pénzek miatt a foglalkoztatás, mind az elmaradt bizonylatok miatt a számlaadási fegyelem olyan szinten a szürke zónában helyezkedik el, hogy úgysem mérvadó egy ilyen áfaszabályozás.

Ha azonban azt nézzük, hogy jövőre a forgalmat terhelő adó 18 százalékra csökken, majd 2018-ban 5 százalékra (amelyhez ekkor még 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulás adódik), akkor lehetséges, hogy a szigorodó ellen­őrzések mellett már nem éri majd meg trükközni a számlákkal, így fehéredhet az ágazat. Sztankó Dániel is úgy látja, hogy az eddigi hasonló intézkedéseknek is ez volt az eredménye. Van ugyanis egy olyan szint, amely mellett nem érdemes vállalni a kockázatot és inkább érdemes rendesen beütni a bevételeket a pénztárgépbe.

Cikkünk Chef&Pincér februári számában jelen meg.

hírlevélfeliratkozás

newsletter

trendfm

Chef pincer banner