Kiürültek a nyugat-magyarországi települések: mindenki Ausztriában dolgozik

Hírek
Tipográfia

Elkeseredett vállalkozók, nyugatra utazó munka­vállalók – ez jellemzi a ­nyugati megyék vendég­látását. Csak a nyugdíjasok maradtak a határmenti településeken.

Vas megyében gyakorlatilag elfogyott a munkaerő, a közeli Ausztria ugyanis elszívja a munkakeresőket. Az állásbörzéken már nem a munkavállalók, hanem a cégek állnak sorba. Talán még Vas megyénél is nehezebb helyzetben van Győr-Moson-Sopron megye.

Hogy képet kapjunk a helyzetről, ­érdeklődtünk pár helyi vállalkozónál, megkérdeztük a soproni Hotel Lővér igazgatónőjét, Bartha Máriát, hogy való­ban olyan szörnyű-e a helyzet munka­erőhelyzet szempontjából: „Nem, még sokkal szörnyűbb.” – mondta. Szerinte már az kétséges, hogy a szolgáltatást el tudják-e végezni. Úgy véli, hogy nem csak az elvándorlás a gond, hanem a mentalitás. „Egyszerűen nem akarnak dolgozni”.

Szerinte árakat nem lehet emelni, mert már így is csak az Erzsébet- és Széchenyi-kártyás vendégek tartják el a szállodát, hiszen az országban már ­akkora a szegénység, hogy nem érkeznének egyébként. Ráadásul osztrák vendégek sem jönnek nagy számban, mert bár jóval olcsóbbak a nyugati áraknál, de a szolgáltatás minőségében elmaradnak az az ott elvártaktól.

„A saját rabszolgám vagyok”

Bartha Mária szerint az sem segített, amikor megemelte 20 százalékkal az általános fizetést, hiába az év végi két hétnyi fizetést kitevő jutalom és a napi 10 forintért vásárolható reggeli és ebéd, lehetetlen dolgozót találni. Igaz még így is akkora a szakadék az osztrák és a magyar bérek között, hogy még ha csökkentik is jövőre az áfát, akkor sem lehet felzárkózni. Kint egy séfnek már milliós nagyságrendű a fizetése, ezt pedig itt nálunk lehetetlen kigazdálkodni. Ráadásul gyakran 13. és 14. havi fizetéssel is jutalmazzák a jó munkát.

A szállodaigazgató nem is tud megoldási javaslatot mondani, csak az el­keseredettségét öntötte ránk a kétségbe ejtő helyzet miatt. Úgy gondolja, hogy a rendszerváltás után felnőtt generáció már azt látta, hogy a szülők inkább a segélyt választották, így már a fiatalok mentalitásába épült be, hogy a munkát inkább elkerüljék, ezért még olyan embert sem lehet találni, aki szakképesítés nélkül beállna dolgozni.

Szabó Péter, a szombathelyi Pásztor csárda tulajdonosa is katasztrofális álla­potokról számolt be. Hónapokon keresztül hirdetnek meg állásokat, de nem tudják betölteni. Ő a magas járulékokra panaszkodott. Nála 150 és 300 ezer forint között keresnek az alkalmazottak, de a 18–20 fős személyzet nem mindig elég, hogy megfelelően ellássa a szolgáltatást, így ő is gyakran beáll dolgozni, de már szinte csak azért dolgozik, hogy kifizesse az embereket és a bérekre rakódó terheket. „Tulajdonképpen a saját rabszolgám vagyok” – meséli, de inkább másfelé tereli a szót. Szerinte minden más területen segélyt adnak a termelők­nek, ha bajban vannak, de a vendég­látást mindig is mostohán kezelték. A jövő évre tervezett áfacsökkentést is csak akkor hiszi el, ha tényleg megtörtént, „azt előbb meg kell érni”.

Szombathelyen szinte mindig ugyanabból a körből kerülnek ki a vendégek, akikért a helybeli éttermek küzdenek, időnként az egyik hely szipkázza el a másik elől, aztán fordítva. Hetente nagyjából tíz osztrák család étkezik náluk, de erre nagyon nem lehet építeni. Hátránynak tartja azt is, hogy Szombathelyen nincs nagyobb wellness­központ, így a környéken lévő városokkal szemben versenyhátrányban vannak.

Lapunknak munkavállalók csak név nélkül kívántak nyilatkozni a helyzetről. Szerintük nem kétséges, hogy aki teheti, azonnal a kétszer annyit fizető Ausztria irányába veszi az irányt. Ausztriában ugyanis igaz, hogy keményen oda kell tenni magukat, de már a magyar vállal­kozóknál is egyre nehezebb a munka. Nem igaz, hogy itt könnyebb lenne, hiszen gyakran több ember helyett kell dolgozni, azt pedig természetesen ők sem engedhetik meg, hogy a vendégen csattanjon az ostor, hiszen így az ő szakmai becsületükön is folt esne. Ráadásul ha nem elégedett a vendég, akkor a borravaló is el­marad. Ez egyébként a SZÉP-kártya és az Erzsébet utalványok előretörésével amúgy is megcsappant.
Aki a határ közeléből ingázva jár át dolgozni, nem hiszi, hogy a magyar éttermesek meg tudják majd fizetni azt a bért, amit jelenleg Ausztriában kézhez kapnak, míg az ottani szálláson ­lakók szerint 250-300 ezer forintos nettó fizetésért hazatérnének. Persze itt is nagy a szórás, hiszen a szakácsokat jobban megfizetik, míg a felszolgálók, a szobaasszonyok és a konyhai kisegítők kevesebbet kapnak nagyjából ebben a sorrendben.

A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) Vas megyei szervezetének elnöke, Plammer István szerint jelenleg kint Ausztriában a pincérek és szakácsok annyit kapnak nettóban kézhez, mint amennyit itt a munkaadóknak bruttóban kell kifizetniük, így aztán hatalmas a szakadék a pár kilométerrel arrébb található munkahely és az itteni közt. A határon található osztrák Locsmándon 1000 eurónál indulnak a keresetek, de Plamer István 1800 eurós fizetésről is hallott az ingázók körében. Vannak olyan határmenti települések, ahol napközben teljesen kiürülnek, mert mindenki elmegy dolgozni Ausztriába, és csak este tér haza. Szinte csak a munkaképtelen nyugdíjasok maradnak otthon.

Persze hallani olyan magyar példáról is, hogy egy határhoz közeli magyar halászcsárdában a tulaj kifizeti az 1200 eurós nettó bért az alkalmazottainak, de neki nem is kell azzal számolnia, hogy elmennek a szakácsai, sem azzal, hogy nem hajtják ki magukból a maximumot, ha arra van szükség.

A zsebbe fizetés, a feketemunka a KISOSZ-vezető szerint már nem jellemző a nyugati országrészben, szinte mindenkit bejelentettek, és a kártyás fizetésessel a borravaló is egyre inkább visszaszorul. Sok étteremben a 10 száza­lék körül meghatározott szervízdíj sem működik. Többen megpróbálták bevezetni, de visszaesett emiatt a forgalom, így eltörölték, aztán még annyi sem folyt be így, mint előtte.

Járulékcsökkentés jöhet

A határmenti helyeken pedig forgalomra nem lehet panasz. Az osztrákhoz képest igencsak alacsony árszínvonal a hétvégeken alaposan felpörgeti a helyeket, a déli időszakban nem is könnyű helyet foglalni.

Az áfacsökkentés hatását egyelőre a KISOSZ helyi vezetője nem tudja megjósolni, mindenesetre többen tartanak tőle, mondván „csak nehogy csökkentsenek a terheken, mert abba belerokkanunk” – meséli Plummer. Eddig ugyanis ha valahol csökkentettek valamilyen terhet, máshol visszavették, és még jobban megsínylette az ágazat. Ettől tartanak, hogy ha az áfát csökkentik, és kiesik az államnak ez a komoly bevételi forrás, akkor majd máshol szorítanak a nadrágszíjon. Bár a munaerő­hiány mértékéről egyelőre nincs pontos képe a szervezetnek, de az biztos, hogy minden második vendéglátó helynek hiányzik szakácsa, pincére vagy kisegítő személyzete, és a jó munkaerőt igyekeznek megtartani. Mindemellett rengeteg nyugdíjas dolgozik, mert aktív munkaerőként általában csak minimálbérre jelentették be őket, és az ezután kapott nyugdíjuk nem elég a megélhetésükhöz.

A megoldás azonban a fiatalokban lehet, ha sikerül úgy alakítani a képzést, hogy aki elvégzi az iskolát, az ne egyből Ausztria felé vegye az irányt. Ráadásul sokan csak a képzés elvégzése után jönnek rá, hogy mennyi lemondással jár a vendéglátós szakma, és ezt nem akarják vállalni, inkább a családdal ­töltenék a hétvégéket, karácsonyokat, ünnepnapokat.

Szeptemberben a Vas megyei éttermesek ezért terveznek egy közös gyűlést, ahová a szakképző iskolákat is meghívják, hogy kitalálják, hogyan is lehetne kiutat találni a jelenlegi elkeserítő helyzetből.

Bár rövid távon vélhetően nem lesz megoldás a munkaerő hiányára, de a 27 százalék helyett a jövőre bevezetni tervezett 18 százalékos áfa, majd a rá­következő évben előirányzott 9 százalé­kos forgalmat terhelő adó (5 százalékos áfa és 4 százalékos idegenforgalmi hozzá­járulás) adhat némi lehetőséget a béremelésre, de több vállalkozó szerint ez nem túl nagy béremelésre lehet elegendő. A szakadék még így is marad a két ország bérei közt.

Az igazi előrelépést a nekünk nyilatkozók szerint a járulékcsökkentés jelentené, amelyre ugyancsak nyílt némi lehe­tőség, hiszen Varga Mihály gazdasági miniszter a Magyar Időknek már jelezte, hogy ez sem elképzelhetetlen. Szerinte nyilvánvaló, hogy az ország foglal­koztatási gondjainak egy részére a járulékcsökkentés nyújthatna megoldást. „A Nem­zet­­gazdasági Minisztérium ezért hozzálátott annak vizsgálatához, hogyan, mikor és milyen mértékben lehetne mérsékelni a járulékokat” – mondta.

hírlevélfeliratkozás

newsletter

trendfm

Chef pincer banner