A balatonvilágosi kézműves sörfőzde, a Hedon saját budapesti sörözőjében egészen különleges rendszert vezetett be, ahol a saját söreiken kívül rengeteg regionális különlegességből csapolhat magának bárki.

A sör szerepe mostanában némileg változik. Azt még nem tudni, hogy a változás szele a vevők, fogyasztók, vendégek felől érkezik-e vagy a piaci szereplőktől. Azt sem tudni, hogy csak a nemzetközi trend hazai áthullámzásáról van-e szó vagy valóban erős gyökeret ver majd a craftsör Magyarországon. Az azonban látható, hogy az újhullámos kézműves sörök megjelenésével a sör már nemcsak gyorsan ledöntendő alkoholos buliital lett, hanem apró kortyokban kóstolandó ínyencség is. Az ilyen sör összetettebb, kifinomultabb élményt nyújt, de a jó borokhoz hasonlóan mélyebben is kell érte a zsebünkbe nyúlni.

Ebbe a trendbe illeszkedik a nemrégiben megnyílt Hedon Bazilika taproomja, amelyben egyszerre tapasztalhatjuk meg az újhullámos sörök sokszínűségét, a kóstolás élményét, és a 21. század vendéglátásának útkeresését. A látogatás pedig felér egy csapolási gyorstalpalóval is, hiszen itt mindenki magának tölthet a falon egymás mellett sorakozó 30 sörcsapból. A kínálat egyrészt a Hedon söreiből, másrészt hazai és nemzetközi különlegességekből áll. Az önkezűleg végzett csapolás persze nem nagy ördöngösség, igaz nem is a tökéletesen lecsapolt pohárnyi vagy korsónyi sörre kell itt törekedni, hanem, hogy több sört is megkóstolhassunk. Ennek megfelelően, ha egy kicsit több hab kerül a pohárba, az sem okoz gondot, hiszen legfeljebb kicsit vár az ember, és persze habosan is finom a sör, ahogyan azt a cseh mliko (tej) csapolási technika is mutatja, ahol egy korsónyi sörnek a kétharmada krémes habból áll. Idáig nem toltuk el a sörhabarányt, sőt egy idő után a kis átfolyásért felelős csap és a nagy csapoló kar összehangolásával már megtaláltuk a megfelelő eredményt.

A lényeg azonban a csapoló játékokon túl, hogy az itt bemutatott rendszer egészen kiváló lehetőséget nyújt a kóstolásra. A felsorakozó 30 csapolt sör olyan sokféle kínálatot jelent, amely gyakorlatilag megfelel egy sörfesztiválénak, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy átlagos fogyasztóként nagyjából 10 fajta sört tud az ember érdemben kóstolni, ezután eltelik ízekkel, és az esetenként igen magas alkoholtartalom is elkezd ütni.

A Hedon Bazilika taproomjának szakértőjétől megtudtuk, hogy a rendszer ugyan nem egyedülálló a világon, de a régióban biztosan az első. A lényege pedig a sokfajta sörön kívül elsősorban a jól kezelhető önkiszolgáló rendszer. Minden egy kártyával kezdődik, amelyre a vendégek a fesztiválokhoz hasonlóan feltölthetik a pénzüket, és már kezdődhet is a csapolás. A sörcsapok fölé helyezett terminálra kell behelyezni a kártyát, mint az érintős bankkártyáknál, és az érintőképernyőn megjelenik az egyenlegünk. Ezután az adott sör egységárának megfelelően csapolhatunk magunknak, és pontosan annyi pénzt von le a kártyáról a rendszer, amennyit töltöttünk, így akár 0,93 decilitert is képes kezelni. Nem kell tehát a kóstoláskor a pontos adagolással foglalkoznunk. Ha pedig megtaláltuk a kedvencünket, akkor abból már töltögethetünk is újra magunknak egészen addig míg az egyenlegünk nullára nem csökkent. Az önkiszolgáló sörfalat különösen ideálissá teszi a tudatos kóstolgatásra, hogy a kis képernyőkön rövid információkat is kapunk az adott italról, és a sörök általános értékelésére szolgáló RateBeer-pontszámot is megnézhetjük.

Volt szerencsénk bepillantani a csapoló fal mögé is, amely leginkább úgy nézett ki, mint egy szerverszoba, azzal a különbséggel, hogy itt nem nagy teljesítményű computerekről futnak az irodai számítógépekhez kábelen az adatok, hanem a dermesztően hidegre hűtött 30 hordóból folyik gumicsöveken a csapokhoz a sör. A taproom légköre pedig csak a sörszobában fagyos, amúgy leginkább egy fesztivál lounge-területére emlékeztet, ahol a kanapékon, székeken lehet lazítani, közben pedig járni-kelni, sört csapolni. Ehhez pedig pár egyszerű előételt, pizzát, és salátát lehet rendelni. A sörünket pedig nem csak az alsó helyiségben ihatjuk meg, hanem akár a belvárosi épület skybárjában a tetőn is, ahonnan remek kilátás nyílik a Bazilikára, a Szabadság-szoborra és a Parlamentre is.

Kóstolgatni azonban lent az igazi, hiszen egy-egy deciliter sörrel nem rohangálna fel és le a vendég. Mi is inkább lent maradtunk, ahol volt lehetőségünk tölteni a szlovén Reservoir Dogs főzde Starvation fekete IPA-jából, az osztrák Bevog Deetz söréből, és az amerikai Stone sörfőzde Berlinben készült sűrű, csokoládés imperial stoutjából. A maga nemében mindegyik különlegesen érdekes volt, akár az üde gyümölcsösségével, akár a sűrű komplex ízével támadta az ízlelőbimbókat, de valahogy mégis a házigazda Hedon egészen új Wolf Daze lágere esett a legjobban, talán az aromakomlós és a roppanós malátás ízek egyensúlya miatt, talán mert egy ilyen nyári napon pont egy könnyedebb ital esett a legjobban. A kedvenc kiválasztása azonban egy másik kóstoláskor könnyedén változhat, akár a kínálatnak, akár a szezonnak megfelelően, sőt talán akkor is, ha még más söröket is kipróbálunk. Egyszeri látogatással tehát biztosan nem aknáztuk ki a lehetőségeket.

Azt ugyan nehéz megjósolni, hogy a sör szerepe valóban jelentősen megváltozik-e, és tényleg az ilyen jellegű helyek jelenthetik-e a jövő vendéglátását, de az jól látszik, hogy az újhullámos minőségi sörfogyasztók mai igényeihez a Hedon Bazilika taproom kompromisszumok nélkül illeszkedik.