A Magyar Vendéglátók Ipartestülete által 2014-ben alapított Gundel Károly-díjjal az ikonikus vendéglős és szakíró emlékének kívántak emléket állítani, egyidejűleg a szakma elismerését tolmácsolni a hazai gasztronómia érdekében legtöbbet tevő kollégáknak. A díjazottak egyike Kalla Kálmán, a Gundel étterem korábbi séfje lett.

„…A díjra az jelölhető, aki a magyar vendéglátás területén kiemelkedően sikeres tevékenységével minimum 25 éve jelen van, feddhetetlen szakmai múlttal és példamutató életúttal rendelkezik, a magyar vendéglátás történelmi hagyományait ápolja és annak magújulása iránt elkötelezettséget érez, a fiatal generáció szakmai fejlődését támogatja, valamint közreműködik a magyar vendéglátás népszerűsítésében…” (Részlet a Gundel Károly-díj kiírásából)

- Számított rá, hogy ilyen komoly elismerésben részesül?

- Hazudnék, ha azt mondanám: nem. Tudtam arról, hogy a nevem ott szerepel a jelöltek között, és azt is tudtam, hogy nem feltétlenül számít a döntés meghozatalakor az, hogy én korábban éppen a Gundelben dolgoztam. Biztosan volt legalább tucatnyi, alkalmas kolléga, akik ugyanolyan eséllyel kerültek a jelöltek közé, mint én.

- Nem túlzott ez a szerénység?

- Én nagyon hosszú időt töltöttem el a Gundel Étteremben, és ez alatt az időszak alatt Láng úr segítségével szakmai szempontból komoly eredményeket értünk el. Büszke vagyok az ott végzett munkámra, és arra, hogy tizenöt év alatt igazán „gundelos” lettem. Lehet, hogy ez is nyomott a latba, amikor a megtisztelő döntés megszületett. Sokkal fontosabb azonban, hogy ez az eredmény tizennyolc, egymástól függetlenül szavazó - köztük szinte az összes szakmai szervezet - döntéseként született meg, ami olyan közös munkát feltételez, olyan összefogást, amire nagyon régen nem volt példa a vendéglátó társadalomban. Ez a lényeg. Én pedig örülök, mert a kitüntetés valahol azt is jelenti, hogy azért még nem felejtettek el teljesen…

- Tartott tőle, hogy az idő múlásával elfelejtik?

- Nyolc éve vonultam nyugdíjba, és költöztem Sümegprágára, kétszáz kilométerre a fővárostól. Nem csak a mi szakmánkban jellemző, hogy ennyi idő alatt elfelejtenek embereket… Ahhoz, hogy ez ne következzen be, nem elég a nyugdíj előtt eredményesnek lenni, utána is ott kell maradni a mindennapi munkában. Lehet, hogy én azért nem jutottam az elfeledés sorsára, mert valamennyire ott maradtam a szakma körforgásában: vállaltam zsűrizést, közszereplést, interjúkat. És biztos vagyok benne, ha nem lenne a Kalla Vendégház, akkor már rám sem emlékeznének ennyien…

- Hogyan értékeli a Gundel Károly-díj másik két díjazottját?

- Draveczky Balázs jogossága megkérdőjelezhetetlen. Felbecsülhetetlen értékű a munkája, amit a szakma érdekében végzett. Hamvas Zoltán kitüntetésének pedig azért örülök nagyon, mert egy tehetséges fiatalember, aki már eddig is rengeteget tett a hazai gasztronómia fejlődéséért, úgy az étteremben, mint a Bocuse d’Or versenyekkel kapcsolatban.

- És hogyan telnek mostanában Kalla Kálmán napjai?

- Bár még most is sok felkérést kapok, bevallom, egyre többször mondok nemet. Betöltöttem a hatvannyolcadik évemet, és érzem, hogy már fáradok. Nagyon jól esik, hogy keresnek, ha egy-egy borvacsora összeállításakor jó tanácsra, szakmai segítségre van szükség, de az már kimerít, ha kétszáz kilométert kell utaznom egy-egy rendezvényre. Ezért mondtam le jónéhány munkámat. Sümegprágán azonban aktívan élek, jönnek a vendégek a vendégházba. Nagyon megtisztelő, hogy a kérdésemre, ’Mit főzzek?’, a legtöbbször az a válasz: ’Amit csak akarsz, nálad eddig minden jó volt!’
Sokat vagyok a családdal, itt vannak az unokák, akik szépek, okosak. Holnap éppen születésnapot ünneplünk majd, most éppen arra készülődünk. Kimegyek a piacra, körülnézek a faluban, kinek van valamilyen szép és jó alapanyaga. A kertem tele van szezonális dolgokkal, most sütőtökkel, zöldfűszerekkel. A spenót egyszerűen fantasztikus!
Ami jót találok a környéken, abból főzök. Élvezem!

 

(Chef&Pincér - 2014. októberi szám)