Az angolszász tortakészítés kézműves hagyományait képviseli itthon Viczkó Beáta, más néven Kopenka. Mesevilágot idéző cupcakejeit, cakepopjait, és tortáit megrendelésekre készíti, a kreativitását pedig a reklámszakmából hozza. Három éve üzemel a Kopenka torta és cupcake-készítő műhely.

Eredetileg te sem vagy cukrász, azoknak a táborát gyarapítod, akik más pályáról érkeznek. Trend manapság átnyergelni a cukrászatra?

viczko3Nem tudom, hogy trend-e, de tény, hogy sokan vagyunk, akik beleszerettünk az édesség készítésbe. Elvégeztem egy cukrász tanfolyamot, mert úgy éreztem, ez így ildomos, de az alapokat magamtól tanultam, illetve az internet volt nagy segítségemre a különböző technikák elsajátításában. Ez egy hasznos és kreatív szakma, mindennap kapsz visszajelzést az elkészített munkákról. Persze sokan hiszik azt, hogy a család és gyereknevelés mellett könnyebben lehet vinni a kézműves cukrászatot, a tortaműhelyt, mint egy „normál” polgári állást. Ezúton üzenem: ez csak részben igaz. Angliában ez leggyakrabban családi vállalkozásként működik, úgy talán tényleg könnyebb vinni az üzletet. Én egyelőre egyedül készítek mindent.

Mi az eredeti szakmád?

Eredetileg copywriter, szövegíró vagyok, de a vizualitás sem áll tőlem távol. Elsősorban a gondolkodásmódot hozom a reklámszakmából: hogy hogyan is lehet hozzátenni valamit a megrendeléshez. Innen ered a süteményeim látványvilága, amik persze finomak, de a hangsúly nálam egyértelműen a látványon van. Bevallom, nem az ízek érdekelnek elsősorban, - nálam nem lehet például passion fruittal készült süteményt kapni – hanem a dizájn. Eredetileg csak cupcaket szerettem volna csinálni, de hamar kiderült, hogy azért itthon a tortáknak nagyobb a keletje, szükség van a felszeletelés rítusára, a szeletek szétosztására, a tortának nagyobb a renoméja. A cupcake-re, a desszertasztalra sokan még ma is kicsit furcsán néznek.

Tudatosan kezdted építeni a Kopenkát?

Az üzlet valahogy magától nőtt, amin én magam is meglepődtem. Először csak ismerősöknek gyártottam sütit, és a Facebook oldalon mutattam meg az elkészült süteményeket. Jöttek a visszajelzések, hogy „hú de szuper, ezt te csinálod?” Aztán elvégeztem a cukrásztanfolyamot, a külföldi és itthoni kurzusokat, majd egyre több megrendelésem lett. Végül szépen terjedt a hírem, és kialakult a Kopenka.  

Honnan a név?

Ez egy nicknév, amit én adtam magamnak egy baba-mama fórumon és aztán az ottani ismerőseim közül egyre többen hívtak így. Megszerettem, hozzám nőtt. Sokan azt hiszik, hogy szláv, vagy skandináv szó.

Jó páran vagytok, itthon akik kézműves tortakészítéssel foglalkoztok, de ez nálunk még elég új vonalnak számít. Hol tanultál még, kik voltak a mesterek?

Angliában Zoe Clark-nál, később pedig az ausztrál Faye Cahill-nál képeztem tovább magam. Ausztrália igazi torta mennyország. Nagyon sokan és nagyon jó ízléssel foglalkoznak ott torta és cupcake készítéssel, a kézműves tortának az angolszász országokban amúgy is nagy hagyománya van. Ott teljesen másképp állnak egymáshoz a készítők is, megosztják egymással a trükköket, fogásokat: jóban vannak egymással, és elég markánsan elkülönülnek egymástól a különböző stílusok, amit többnyire mindenki tiszteletben is tart. Itthon – nyilván a piac kis mérete miatt is – nem egyértelmű a békés együttműködés a tortakészítők között. Azért persze vannak, akikkel rendszeresen találkozunk és megosztjuk egymással a dolgokat.  

Mennyi idő alatt készül el egy torta?

Egy tortát napok alatt készítek el, a figurákra pedig kell legalább egy hét. Egy négyrétegű torta 10-12 cm magas, közötte van a krém, majd erre jön a csokiréteg és a cukormassza bevonat. Háromféle tésztával dolgozom: kakaós, vaníliás és répa alappal, és ötféle krémmel: csokis, narancsos csokis, mascarponés-epres, málnás-csokis, citromos krémsajtos.

A tortaél szépségét nehéz elérni technikailag, ebben az ausztrálok a legjobbak. Egyébként én is pont Faye Cahillnál finomítottam ezen a technikámon, így lett szép éles a tortáim széle. Többek között ez különbözteti meg egymástól az amatőr és a profi munkát: egyenes, arányos, pontos, nincsenek sorják, egyenetlenségek. Szeretem, ha valami precízen van elkészítve.

Mesevilágot, figurákat alkotsz a sütiken. Főleg gyerekeknek rendelnek tőled?

Igen, én nem a romantikus vonalat viszem, hanem a figuralitás áll hozzám közel, a gyerek vagy mesefigurák, hozzátéve, hogy konkrét mese- vagy rajzfilmfigurákat nem készítek.

A megrendelések körülbelül hatvan százaléka szól születésnapos gyerekeknek. Sokszor kérés, hogy az ünnepelt alakja legyen a tortán, ilyenkor mindig kapok pár mondatos leírást vagy egy fotót a gyerkőcről, mielőtt megformázom cukormasszából. Természetesen nem élethű a hasonmás, de felismerhető. Az emberek szeretik viszontlátni magukat. De felnőtteknek is készítek persze, férfiak részére meglepően népszerű a vitorláshajós rendelés, aminek én nagyon örülök, mert imádom a színvilágát. De az ünnepekkor is több a – főleg céges – megrendelés, népszerű, hogy cégek egymásnak jópofa tortákat, cupcake-eket, díszített kekszeket ajándékoznak karácsonykor. Az esküvői tortából viszonylag keveset készítek, ami a stílusomból is adódik, és abból is, hogy nem nagyon reklámozom magam ezen a fronton. Elég komoly a harc ezen a területen és én nem bánom, ha ebből egyelőre kimaradok.

Van olyan darab, amire különösen büszke vagy?

Nagyon megtisztelő volt, amikor Sztankay István 75. meglepetés születésnapi ünnepségére én készíthettem el a süteményeket. A megkeresés után körülbelül egy órám volt átgondolni, mit szeretnék, utána hívtam is a megrendelőt az ötlettel. Egy nagy torta helyett egy kicsi tortát képzeltem el a színházi maszkokkal és egy brokátos függönnyel, emellé készült több mint 100 darab cupcake, amelyen Sztankay összes addigi szerepe volt olvasható. Mivel meghívást is kaptam a fantasztikus eseményre, szemtanúja lehettem, ahogy lelkesen „olvasgatják a süteményeket”, melyek segítettek felidézni a közös élményeket, emlékeket.

Gondolom, akadnak furcsa megrendelések is…

Igen, például néhány évvel ezelőtt egy különös esküvői torta elkészítésére kértek fel. Nem a pár keresett meg, hanem egy jóbarátjuk. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a tortán visszaköszönjön az is, hogy mivel foglalkozik a vecsési menyasszony és vőlegény. Mi mással, mint savanyú káposzta készítéssel! Egy kis gondolkodás után már láttam is magam előtt a tortát, ami végül meg is valósult: a torta maga egy káposztával teli hordó volt, aminek a tetején mezítláb állt a boldog ifjú pár. Nagyon szerették. De volt olyan cupcake megrendelésem is, amikor csupán egy népdalt kaptam inspirációnak, mégpedig az „A part alatt” címűt. Minden sütin a dalban szereplő állatkák szerepeltek. Tán nem meglepő, hogy a szúnyog volt a legnagyobb kihívás, de az is elkészült és cuki lett.

 

(Chef&Pincér - 2015. novemberi szám)