Hamarosan itt a hazai döntő napja, addig is közöljük a selejtezőn továbbjutott hat versenyző portréját. Az Olimpia Vendéglő séfje, Széll Tamással már egyszer eljutott Lyonig, most a selejtezőn nem volt teljesen elégedett a munkájával, így a döntőn még inkább megmutathatja, hogy mire képes.

Garai Ádám az általános iskola végén nem tudta, hová menjen továbbtanulni, amikor az egyik osztálytársa kapott egy intőt, és felkiáltott, hogy „ne már tanárnő, így nem vesznek fel a Gundelbe”. Ez hozta meg a kedvet a jelentkezéshez. Végül öt osztálytársa közül csak őt vették fel ide. Az iskolában a tankonyhai gyakorlaton kapott aztán olyan visszajelzéseket, hogy van a szakmához érzéke, így a külső visszajelzés miatt is kezdett jobban foglalkozni a gasztronómiával. Gyakornokként a Hotel Heliában kezdte, de hamar kiderült, hogy nem ez az irány, amit keres, így az iskolában szeretett volna másik gyakorlati helyet kérni. Akkor a tanárnője ajánlotta a nemrégiben indult Olimpia Vendéglőt, de felhívta a figyelmet, hogy Takács Lajos séf mellett nagyon kemény munka vár rá. Végül itt ragadt két évre gyakorlatra, és a tanárnőnek igaza volt – valóban kemény időszak volt.


Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography

A nagy hajtás után a Carne di Hallban a féléves munka ­szinte már levezetésnek számított. Erre szükség is lehetett, mert ismét egy nagyobb feladat követezett, hiszen felkérték, hogy indulna-e Széll Tamás mellett segítőként a Bocuse d’Oron. Emiatt az ­éppen akkor Michelin-csillagot elnyerő Onyxba hívták dolgozni, amely 19 évesen komoly elismerést jelentett. Először hidegpályára állt be, hogy megszokja az aprólékos munkát, de a brüsszeli ­európai selejtező után átkerült a halas-húsos pályára, hogy azt a területet is lássa. A verseny után következett a Mák, ahol már sous chef pozíciót töltött be, majd az Olimpia, ahol Ádám Csaba átadta neki a konyhafőnöki posztot.


Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography

Mikor az Olimpiában kezdett, megtanult gyorsan és szépen dolgozni, de a Bocuse d’Orra való felkészüléskor ennek a még magasabb szintjét is láthatta. Azóta már eljutott a magyar csapatot felkészítő Rasmus Kofoed éttermébe, a Geraniumba is sztázsolni, ahol a munkaszervezésnek a magasiskoláját tapasztalhatta meg.

Mint az a selejtezőről szóló cikkünkből is kiderül, az itt prezentált tányérjaival a kapott alapanyagok miatt kicsit csalódott volt, de azért úgyis az volt a legfontosabb, hogy be tudjon kerülni a döntőre, ahol alkalma lesz megmutatni az ételeit.

Főzéskor mindig igyekszik szem előtt tartani a szezonalitást, és fontosnak tartja, hogy mindennek a saját ízét emelje ki, amelyeket tisztán, könnyen kíván megjeleníteni, hogy ne a fűsze­rek domináljanak.


Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography