Hamarosan itt a hazai döntő napja, addig is közöljük a selejtezőn továbbjutott hat versenyző portréját. Elsőként áll a névsorban a Fausto’s szakácsa, aki majdnem 10 évvel ezelőtt kóstolt bele a versenyzés izgalmaiba, amelyből azóta még többre vágyik, mert így rengeteget lehet tanulni, és a kreativitásnak nem szab határt az étterem kötöttsége.

Elek Richárd az egyetlen vendéglátós a családban, és hamar elkezdett rajongani az éttermi kultúra iránt, amelybe az is közrejátszott, hogy kisgyerekként is nagyon szerette a hasát, így dundi kisfiú volt. A rajongás megmaradt, de ma már vigyáz az alakjára. Debrecenben, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép­iskolában tanulta a szakácsszakmát, ahol Boros László mester­szakács volt a mentora, aki mind a mai napig segíti a munkáját.

A középiskola után a Belga Söröző és Étteremben kezdett, ahol egy kollégája indult a Bocuse d’Oron, így ő commis-ként segédkezhetett. Ekkor kóstolt bele a versenyzés izgalmába, és ezután még többre vágyott ebből. Azért is tartja jó dolognak a verseny­szituációt, mert hatalmas az alkotói szabadság a hétköz­napi munkához képest, ahol nagyon behatárolt a mozgástér. Emellett mindig rengeteget lehet tanulni, ami a hétköznapi munkára is pozitív hatással van.

Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography

A 2008-as versenyen végül nem sikerült bekerülni a továbbjutó első háromba. Az iskolaévek után továbbra is maradt Debrecenben, ahol szállodában is dolgozott, majd az első konyhafőnöki pozí­cióját a Barabás Étteremben kapta. Ekkor már éppen elérte a 23 éves korhatárt, így már versenyzőként indulhatott a következő Bocuse d’Oron. A 2011-es döntőbe be is jutott, de nagyon nehéz volt készülni a versenyre a hétköznapi hajtás mellett úgy, hogy még az eszközök és az alapanyagok sem álltak rendelkezésre a felkészüléshez.

Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography

2012-ben a fővárosba költözött, ahol a Budapest bisztróban kezdett, majd jöttek még más bisztrók is, de az utóbbi három évben már a Fausto's Étterem csapatában találta meg a helyét, ahol a húspályán magas minőségű alapanyagokkal dolgozhat, és a kreativitásának is teret engednek. Emellett támogatják abban is, hogy a Bocuse d’Oron is versenyezhessen.

Fotó: Fekete Antonio / Designfood Antonio Photography

Korábban indult már Hagyomány és Evolúción, a Chain de Rotessier-n, legutóbb pedig a Wacs Global Chef Challenge-en sikerült jó eredményt elérni. A prágai verseny után a thesszaloniki-i döntőre is sikerült bejutni, ahol 24 országból szerezték meg a 10. helyet.

A decemberi selejtezőn az volt a fontos számára, hogy jó éttermi ételt tegyen le a tányérra. Nem akart túl sok elemet megjeleníteni, csak annyit, amit koncentrált munkával időben össze lehet hozni egyedül, és amelyek nagyon jól működnek együtt.

A cikk a Chef&Pincér januáris számában jelent meg.