Úgy gondolom, szükség lenne központi szabályozásra, és a kiszállított éttermi ételek 27%-os ÁFÁ-jának csökkentésére.

Ahogy a vírushelyzet változik, a gasztronómiában érdekeltek is újabb döntésekre kényszerülnek. A vendéglátás és a gasztronómia továbbra is számtalan kérdés előtt áll, és ez különösen függ az állami intézkedésektől. A szakemberek már több megközelítésből, és sokfajta gondolatiság mezsgyéjén elemezték a lehetőségeket, mindazonáltal a vállalkozások részéről megtett lépések folyamatos értékelést tesznek szükségessé. Azt, hogy meddig tart a válsághelyzet, még senki nem tudja, viszont az azzal járó nehézségek a mindennapok részévé váltak. A vendéglátó szektor újranyitása egyelőre a fővároson kívül eső egységeket érinti, ami természetesen egy lépés csak az összképet nézve. Maga a nyitás, annak ideje, módja, és kivitelezhetősége viszont legalább annyi kérdést, fejtörést okozhat a szakmában, mint amit a bezárás okozott. Hogy milyen eshetőségekkel kell szembenézni, illetve milyen lépésekkel lehet beindítani a szektor működését, nagyban befolyásolhatja a visszaépülés folyamatát. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg újra az érintett szakembereket.

 

Szauer Judit - gasztro PR szakértő

Az biztos, hogy a gasztronómiában érintettek érzékelték leghamarabb a vírushelyzet beköszöntét, a vendéglátás és a turizmus az a két terület, melyet nagyon gyorsan elért a válság. Mostanra már mindenki tudja, nem lehet se étterembe, se kávézóba menni, befagyasztották a rendezvényeket. Azok az eddig teljesen természetesnek vélt helyszínek, amik a társadalmi érintkezés főbb színterei voltak, most elérhetetlenek. Ahogy ezek a szektorok bezártak, vonzották maguk után a lejtőn azokat az ágazatokat, amik ezekkel kapcsolatosak. Ezek közé tartozik a gasztro PR és marketing, illetve a szaksajtó.

Az én munkám, és velem együtt még sokaké az, hogy különféle marketing eszközökkel megmutassuk az embereknek, hova menjenek el szórakozni, milyen éttermekbe érdemes betérni, és milyen rendezvények nyújthatnak számukra felejthetetlen élményt. Különféle csatornákon keresztül hírekkel szolgáltunk a trendekről, az újdonságokról, éttermekről, sőt, akár értékes tanácsokat tudtunk átadni a szakemberekkel készített riportokon keresztül. Tehát ahogy maga a szektor bezárt, a mi munkánk is rendkívüli módon lekorlátozódott. Nekem a felismerés, hogy effektív alig lesz munka, március 10. körül jött. Amikor még nem vezettek be semmiféle korlátozást, az én ügyfeleimnek a nagy része már akkor teljesen bezárt, mikor még 15 óráig nyitva lehetett tartani. Ez két okból történt. Az egyik, hogy a komolyabb éttermek nagy része a vacsora forgalomra alapozza a működését, és csak az ebédeltetés számukra egyáltalán nem jelent még részleges megoldást sem. A másik nagyon fontos ok pedig a felelős polgári magatartás, melyet mindannyiunknak tartani kell ebben a vészterhes helyzetben. Mind a vendégekre, mind pedig a munkavállalókra vigyázni kell. Mindezek mellet, néhányan elkezdték a házhozszállítást, véleményem szerint főként azért, hogy az embereiket meg tudják tartani, ami becsülendő hozzáállás. Akik ezen körülmények között bevételeket tudnak generálni, azok nem a vendéglátás szereplői, hanem a kiszállító cégek. A békeidőben ezek nagyon jók, de most egy kissé visszás lett a szituáció, mert egy ilyen jellegű krízisben véleményem szerint semmilyen szolgáltató nem hozható nyerő helyzetbe. Magyarul, míg mások küzdenek a megélhetésért, vannak, akik meg jól járnak. Úgy gondolom, szükség lenne központi szabályozásra, és a kiszállított éttermi ételek 27%-os ÁFÁ-jának csökkentésére.

A gasztro PR-nál a saját példámat tudom mondani, ami vélhetően teljesen általános, és rajtam kívül is sokakat érint: szinte az összes megbízásom szünetel, de olyan is van, amit egészen egyszerűen felbontottak és a korábbi számlákat sem képesek kifizetni. Mindenki a túlélésre hajt, sok esetben még a saját alkalmazottakat sem tudták megtartani, ezáltal senki nem akar semmilyen kampányt, még krízis kommunikációs kampányt sem folytatni. Jellemzően két dolog történik: vagy egyáltalán nincs kommunikáció, ami egyébként szerintem nagyon rossz marketing és üzletpolitika, mert láttatni muszáj magát mindenkinek; vagy teljes mértékben a házhozszállításra korlátozódik, amihez viszont PR szakembert nem vesznek igénybe. Ami még ezen a területen működik, az néhány olyan kampány, ami azt mondja: „Fogyassz helyit!”, „Támogasd a helyi termelőket!”, „Főzz otthon!”, „Etesd a dokit!”. Vagy hasonló karitatív tevékenységeket promotáló kampányok, ahol összeállnak a séfek főzni az egészségügyi dolgozóknak. Azok a PR szakemberek, akik ezekben részt vesznek, vagy minimális díjazással, vagy pedig önkéntesen végzik a munkát. Még olyat is látni, hogy az étterem dolgozói bejelentkeznek otthonról, és elmesélik, mit csinálnak.
A gasztronómiai sajtó a másik téma, itt is roppant nehéz a helyzet. Magyarországon nagyon kis mértékben vetette meg a lábát a fizetős médiaszolgáltatás, és ha ezt a piacot nézzük, tudvalevő, hogy a bevételek nagy része a hirdetésekből származik.

A hirdetési piac szereplői most ugyancsak rossz helyzetbe kerültek: vagy egyáltalán nem tudnak költeni erre; vagy olyan szintre lett visszavéve a marketing költség a vészhelyzeti átcsoportosítások miatt, hogy egyre-másra mondják vissza a megrendelt hirdetéseket. Ha a helyzet nem változik, vagy nem érkezik kormányzati segítség, ez tulajdonképpen egy lefelé haladó láncreakciót vált ki a piacon, aminek a végét én nem szeretném látni. Összességében a megjelenések tekintetében az online gasztro oldalakon és a közösségi médiában lehet látni tartalmakat. Megpróbálnak bemutatni jó kezdeményezéseket, megkérdezni szakembereket a vendéglátás aktuális lehetőségeiről, és az újraindulásról. Lehet találkozni karitatív témákkal, és az otthoni főzés rejtelmeivel kapcsolatosan. Mást sajnos nem lehet tenni, nincs aktuális téma ezeken kívül. Ettől függetlenül lehet értelmes tartalmakat készíteni, és lehet tervezni a jövőt. Ahogy a vendéglátásban, úgy a PR marketingben és a tartalmak készítésében is az igényeket kell felmérni, és azokhoz alkalmazkodva dolgozni. Én főleg éttermes témákat szoktam mutatni, de most ezt nem lehet, így átálltam a főzésre. Egyszerűbb ételeket, recepteket mutatok meg, ezáltal be lehet mutatni alapanyagokat, termelőket, és beszállítókat is. Az én egyik projektem a Balatoni Gasztrotérkép, mely esetében is újratervezésre volt szükség. Eddig minden évben júniusra kész lettünk, de muszáj volt megállítani. Kénytelenek voltunk belátni, hogy ez is attól függ, mikor lesz kormányzati döntés az éttermek nyitásáról. Még kivárunk, nagy valószínűséggel egy csökkentett verzióval, de érkezünk, amint lehet, a digitális platformokat pedig aktívan tartjuk.

Amit rajtam kívül is már sokan ajánlottak, és jómagam is teszek a felszabadult időmben, az nem más, mint a tanulás, az önképzés. Én erre buzdítok minden szakembert! Próbálni kell olyan új dolgokat tanulni, amire az újraindulásnál igény lesz. Ezt azért mondom, mert szerintem nem lesz ugyanolyan semmi sem, mint előtte: egyrészt az emberek tudatosabbak lesznek az idejük beosztásával kapcsolatosan; másrészt az anyagi lehetőségeik reálisabb felhasználásával kapcsolatban is. Attól még, hogy újraindítják a vendéglátást és turizmust, az emberek nagy része óvatos lesz. Ebben persze megoszlanak a vélemények. Lesz, aki ha már lehet, akkor sem fog vendégként megjelenni a piacon; de lesz egy olyan réteg is, aki alig várja, hogy menjen. Ez egyértelműen függ az emberek pénztárcájától is, de ami szerintem megvalósul majd, az egy erős utószezon, és a belföldi turizmus erősödése. Pontosan ezért azt mondom, nagyon nagy jelentősége lesz az online felületeknek, a közösségi médiának és a kampányoknak. A vendég mindenkinek kelleni fog!


Én igyekszem mindentől függetlenül pozitívan gondolkodni. Attól még nem változik a helyzet, ha depresszióba esünk, és negatív spirálba kerülünk. Tennünk kell, amit tudunk, attól még, hogy ez anyagilag és elismerésben elmarad a megszokottól. A nap végén pedig azt tudjuk mondani, hogy mégis csak megetettem. Ez azért fontos, mert ha vége lesz, és visszatekintünk erre az időszakra, meg fogjuk látni, miért történt, mi a tanulság, és mi lett azóta jobb.