Belestünk a Csányi Pincészet kulisszái mögé

Hírek
Tipográfia

A Csányi Pincészet Zrt.-nek február óta új vezérigazgatója van Romsics László személyében, aki kitárta a pince kapuit az újságírók előtt, hogy láthassuk mire is készül. Végigjártuk a dűlőket, elmentünk a Kővilla épületéhez és a Kopár-hegyhez is, alámerültünk a pince bugyraiba, ráadásként pedig az új vezetőt is kifaggattuk.

Míg a Csányi Pincészet Villány legnagyobbjaként meghatározó az országos borpiacon, addig Csányi Sándor élelmiszeripari birodalmán, a 6000 főt foglalkoztató Bonafarm-csoporton belül a legkisebbnek számít, így a 360 hektáron gazdálkodó, évi 2 millió palackot forgalmazó céget Romsics László vezérigazgató egyfajta „ékszerdobozként” írta le amikor megérkeztünk a villányi pinceközpontba.

Kezdődik a stratégiaalkotás

Mint kérdésünkre elmesélte Csányi Sándor nem gyakran látogat el a borászathoz. A tulajdonos leginkább a sarokszámokat figyeli a cégcsoport tagjainál, de nagy szabadságot enged a vezetőknek. a pincészet vezetője leginkább a bankár fiának, a cégcsoport fejének, Csányi Attila vezérigazgatónak számol be a stratégiai terve lényeges pontjairól. A legfőbb elvárás az új vezető felé, hogy hozzon létre egy koncepciót, amelynek meghatározását, vízióját, misszióját, stratégiáját rá bízták. A teljes stratégia kidolgozása pedig most kezdődik.

Ez pedig meghatározó lehet az egész borrégió számára, hiszen társaság birtokolja az egész Villányi borvidék szőlőterületeinek 15 százalékát, és ha a szakcsoporti szőlők visszakerül a pincészet művelésébe, még további növekedés is várható. 2016-ban ugyanis elindult egy tíz évig tartó fejlesztési időszak, amelynek során több szőlőterület megújul, és nagy ütemben zajlanak a telepítési munkák is. 2009 és 2012 között 90 hektár szőlőt telepítettek, és a munka a jövőben is folytatódik, ugyanebben az ütemben.

Készülnek a klímaváltozásra

Romsics László körbevezetett minket a pincészet dűlői között is, így ellátogattunk a Bocor- és a Hársos-dűlő mellett is. Megfordultunk a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot és a pincészet egyedi telepítésű petit verdot szőlői mellett is.

Fotó: Bácsi Róbert

Ez utóbbi már a pincészet hosszú távú terveit tükrözi. A szőlőtermelő vidékeknek ugyanis már most gondolniuk kell a klímaváltozásra. A vezérigazgató szerint a petit verdot szőlőfajta pedig emiatt aranyat fog érni. Már most jól beérik, de ha még melegebb lesz, akkor tökéletesen lehet majd használni, mint érett, gazdag fajtát. A jövőben pedig azokkal a szőlőkkel lesz gond, amelyek nem bírják a meleget, és elégnek a savaik.

Az első megállónál mutatta be a pincészet vezetője a 2013-as Teleki Villányi Nap Cuvée-t, amely merlot, portugieser, blauburger és pinot noir házasításával készült, valamint a 2015-ös Teleki Villányi Shirazt. Míg a borok összetétele alapján a borfogyasztó mindkettőnél testesebb, illetve fűszeresebb tételre számítana, ehelyett inkább a gyümölcsös jegyek kerülnek előtérbe. Romsics László szerint ezzel azt a célt kívánták elérni, hogy aki megiszik egy pohárral, az töltsön magának még egyet, majd egy harmadikat is.

Mandulafák és a Jammertál (siralomvölgy) dűlő mellett jutottunk el a Kővilla épületéhez, amely tájolási viszonyítási pontot jelent Villányban és egyben névadója is a pincészet éttermeknek szánt sorozatának. A 2012-es Kővilla Cuvée cabernet franc és merlot házasításából született, míg az ugyancsak 2012-es Kővilla Cabernet Sauvignon a borvidék leggyakrabban használt fajtáját mutatta be.

Fotó: Bácsi Róbert

A prémiumminőségű bornál ismét gyümölcsös, de elegánsabb bort kívántak létrehozni, amelyből 4-5 ezer palackot készítenek. A márkánál sokat gondolkodnak azon, hogy valóban ez a stílus és név a legmegfelelőbb az éttermek számára. Kérdés az is, hogy a Teleki-Kővilla- Chateau Teleki paletta melyik borát érdemes a különböző vendéglátó helyeknek ajánljanak. A közeli jövőben a marketingstratégia megalkotásakor ezekre a kérdésekre is vélhetően választ találnak.

Óriási erjesztő tornyok és kiterjedt pincerendszer

A dűlőtúra végállomása a Kopár-hegy aljában ért véget, ahol kiderült, hogy a jövőben a Csányi Pincészetnek is lesznek dűlőszelektált borai, így az az első fecske majd a Kopár Cabenet Franc lehet. Jelenleg nyolc dűlőben vannak boraik. Ha már van egy olyan kincs a kezükben, mint a Kopár, vagy a Jammertál, akkor azt érdemes kihasználni így is.

A birtokközponthoz visszatérve Szakál Zoltán borászati és termelési vezető vette át az idegenvezetést a feldolgozó részen és a pincében. Kiderült, az udvaron sorakozó 8 szivar alakú erjesztő torony egyenként 700 mázsa szőlő befogadására képes, de a kapacitás a fejlesztések után a többi, ennél kisebb tartállyal együtt sem lesz elégséges. A bővítés hamarosan elkezdődik, a borászat szomszédságában egy könnyűszerkezetes épületet emelnek, ahol a megnövekedett területről származó bor is elfér.

Fotó: Bácsi Róbert

Az óriási kiterjedt pince a Templomhegy alatt húzódik, és az egyik ága közvetlen összeköttetésben áll a vasútállomással. Ez régen igen megkönnyítette a borok szállítását. A bevezető szakaszon 40 darab 5000 literes, felújított ászokhordó fogadott minket, de a borok ma már többféle tartályban, ászokhordóban, és kisebb hordókban is érlelődnek.

Különösen érdekes volt megkóstolni a 2015-ös kékfrankost tartályból, nagyhordóból és 300 literes, közepesen égetett francia hordóból is. Így végig lehetett követni, ahogyan a tisztán gyümölcsös bor különböző illat- és ízkomponenseket vesz fel aztán hordókban, majd a palackban alakul ki a végső kombináció.

„Nem másolni szeretnék, mások tartsák szemmel, hogy én mit csinálok”

Végül némi pincepörkölt és további borkülönlegességek (köztük egy 2002-es, tehát 14 éves Chateau Teleki Cabernet Franc) fogyasztása után a Tour de Teleki lezárásaként rövid interjút is készítettünk Romsics László vezérigazgatóval.

Fotó: Bácsi Róbert

Ha öt tíz év múlva érkeznénk a Csányi Pincészetbe, miben változna az meg, milyen lesz akkor a pince bora?

A jövőben egy olyan bort képzelek el, amely a korának megfelelő stílusban és minőségben készül, azt viszont még nem tudom megmondani, hogy az akkor éppen milyen lesz.

Mégis mi ebben a legmeghatározóbb, hogy mit igényel a piac?

Úgy vélem, fontos a piac ismerete, de nem gondolom, hogy az összes fogyasztót ki lehet, és ki tudnánk szolgálni. Inkább abban hiszek, hogy a Teleki márkát lehetne annyira erőssé tenni, hogy időtálló legyen. Sem rusztikusnak, sem maradinak nem szabad lennünk, inkább a minőséget képviselni innovatív módon, amellyel mindig meg tudjuk szólaltatni az újabb fogyasztókat.

Azért is nehéz válaszolni a jövő boráról szóló kérdésre, mert a világban olyan fontos trendek láthatóak, amelyek Magyarországra még nem gyűrűztek be, így nem tudjuk, hogy hogyan és mikor lesznek meghatározóak nálunk is. Vörösboros vidékként továbbra sem kérdés, hogy vörösborban gondolkodunk. Emellett szeretnék gyümölcsben gazdag jó ívású borokat. Amióta világ a világ rengeteg trend felívelt és leszállt, kezdve a sztárborászok egyedi stílusaitól, a barrique elterjedéséig, olyat azonban még nem hallottam, hogy ne tetszenének a gyümölcsös, jó ívású borok. Ez a legfőbb alap.

Itt a Teleki bort készítő Csányi pincészetnek komoly hagyományai vannak, mélyre érnek a gyökerek. Mindemellett a modern technológiát is alkalmazzák. Ön a hagyományok közül mit tart fontosnak, és a fejlődés során milyen módon haladná meg a jelenlegi eredményeket?

A hagyomány elsősorban Teleki Zsigmondhoz kötődik, amely a minőségre való törekvést is jelenti. Nem sokan olvastak róla, de Teleki Zsigmond tulajdonképpen a szegénységébe halt bele, mert addig költötte a pénzét arra, hogy jó szőlőalanyokat találjon, míg az összes el nem fogyott. A lényeg tehát, hogy a hagyomány az a fajta elkötelezettség a minőség iránt, amit Telekitől kezdve ez a pincészet mindig is képviselt. Az evolúció jelenleg pedig azt jelenti, hogy kezdjünk el nyitni, kommunikálni, megtalálni az új irányokat. Ez a fejlődés a pincészet minden szegmensében megtalálható, a szőlőtelepítéstől, a borászat modernizálásán, a palackozósor kicserélésén keresztül a minderre ráépülő marketingstratégiáig, amely mind előremutató fejlődést hoz magával. Én tehát nem másolni szeretnék senkit, hanem azt szeretném, hogy mások tartsák szemmel, hogy én mit csinálok.

Úgy tudom, az éttermek felé is szeretnének nyitni. Ezt hogyan tervezi megvalósítani?

Azt szeretném, ha a rossz beidegződés megváltozna. A Csányi Pincészetnek a tulajdonos miatt van egyfajta megítélése, amin szeretnénk változtatni. Ma Magyarországon nagyon kevés olyan befektető van, aki ilyen nagyságrendben ölt volna bele pénzt egy pincészetbe, amelynél kétséges, hogy mikor és hogyan térül meg. De ő hitt ebben. Arról nem is beszélve, hogy itt a pincészetben sokan vannak, akik régóta ugyanazon a helyen dolgoznak, tehát nekik munkát ad. A tulajdonos részéről nem is merült fel, hogy változtasson mindezen, mert még mindig hisz abban, hogy ebből valami jó születhet. Ha mindezt mások is megértik, és fel tudunk építeni egy erős márkát Teleki néven, amelyhez jó minőség társul, akkor már csak a fejekben kell rendet tenni.

Az éttermekben jelenleg a Kővilla borokkal erősítenénk. Nem gondolom, hogy a klasszikus hagyományos borvacsorák lennének a célra vezetőek, lehet, hogy inkább a sommelier-kkel kellene együtt gondolkodni, őket meggyőzni, hogy jók a boraink. Ha ők látják, akkor letörhet az a fajta ellenérzés, amely kialakult. Azok a sommeleir-k lehetnek itt az igazán fontosak, akiknek a beszerzésre is hatásuk van. Ha jó árértékarányú borokat tudunk kínálni a gasztronómia számára akkor annak meg kell állnia a helyét.

Sokak számára olyan luxus a bor az éttermekben, amiről úgy gondolják, hogy ezzel a vendéglők csak le akarják gombolni róluk a pénzt, így inkább csak egy pohárral isznak meg a vacsora közben.

Ez a világtrend egyre inkább érzékelhető, ami a borászok számára sem előnyös. Az éttermek ugyanis olyan szorzókkal dolgoznak, amely arra ösztökéli az étterembe járókat, hogy inkább otthon igyon előtte és utána. Nagyon sok bor árát ugyanis össze tudja hasonlítani azzal, amit a boltban lát, így a hatalmas árkülönbséget látva inkább az otthoni fogyasztást választja. Ez a nagy szorzó tehát az igényes éttermi borfogyasztást nem szolgálja. A mi általunk készített borokkal sem tudunk lemenni ugyan vállalhatatlan alacsonyra, de még olyan szegmensbe tudjuk tenni, hogy azzal még a másik fél is kereshessen. Ha a magas gasztronómiában jó minőségű villányi borokat szeretnének, akkor itt vagyunk, csak meg kell kóstolni, és nyitottnak lenni.

Horváth Balázs

 

hírlevélfeliratkozás

newsletter

tork

Chef pincer banner