Az Egyesült Államok lett az aranyérmes, míg mi a legjobb csirkés ételért járó vigaszdíjat kaptuk és a negyedik helyezést. Büszkék lehetünk a magyar szakácsokra.

A legjobb poszter díj átadásához felhívták Jókuti Andrást, hogy jelentse be a a szimpátiaszavazássá vált voksolást, amit ismét Magyarország nyert, ahogy eddig mindig, amikor indultunk. A legjobb promóanyagot Ausztrália kapta, be is mutatták a videójukat, így ezzel is ment az idő a főbb díjak átadása előtt. A legjobb commis-nak járó díjnál azért drukkoltunk, hogy ne Szabó Kevin kapja a porcelánlibát, mert azt általában vigaszdíjnak szánják, és nem az esélyes kapja. Így ez a francia segédhez vándorolt, Benjamin Vakanashoz. 

A legjobb tányéroknak, tálaknak járó díj ugyancsak vigaszdíjnak számít. A zöldség ugyancsak a franciáké lett, így a liba mellé kaptak egy tányért is. A francia séfen, Laurent Lemalon látszott is, hogy nagyokat nyelt, amikor átvette. A húsos tál csövekből álló kakasát viszont mi kaptuk, ami már akkor nem ígért sok jót, Széll Tamás mosolya sem tűnt szívből jövőnek, hiába zúgott a Ria-Ria-Hungária, amikor átvette a kakast.

A bronzérmet végül Izland séfje, Viktor Andrésson nyerte (1581 pont). Nemhiába volt előtte hatalmas ütemes tapsolás. Az ezüstöt Norvégia kapta (1600 pont), Christopher William Davidsen már Budapesten is második lett. Az amerikai csapat, ezúttal Mathew Petersszel a két évvel ezelőtti második hely után nyerte el az aranyat (1644 pont) Thomas Keller csapatkapitány vezetése mellett. Magyarország negyedik lett (1565 pont), így sikerült megelőznünk a házigazda franciákat (1562 pont) és több befutónak tartott csapatot, mint például a svédeket, a finneket, a dánokat és a hollandokat is.

Tavaly viszont az Európa-bajnokságot nyerte meg a magyar csapat Budapesten, így komoly eséllyel vágtak neki a világbajnokságnak, ahol a dobogót célozták, de Széll Tamás legalább a korábbi tízedik helyén kívánt öt helyezést javítani, így az ötödik helyet sem érezte volna kudarcnak, így a mostani negyedik helyezés ennél jobb eredménynek számít. A lényeg azonban az, hogy a magyar tányérok gyönynörűek voltak, és a magyar csapatnak sikerült mindent megvalósítani, amit szerettek volna, ez most nem jelentett dobogót, de mi büszkék lehetünk rájuk. Az Európa-bajnokság megnyerése pedig ugyancsak nem számít apróságnak.

Emellett arra is remek alkalmat nyújtott a verseny, hogy bemutassuk a magyar gasztronómiát, hiszen az idei verseny során különösen fontos elvárás volt a nemzeti karakter megjelenítése a tál és a tányér témájában. A hazai csapat ezt a magyar gasztronómiai kultúra egyik tradicionális elemének, a savanyításnak jelentős használatával, illetve a magyar erdő hangulatának és alapanyagainak beemelésével kívánta érvényre juttatni, amit maradéktalanul sikerült is megvalósítaniuk. Ennek megfelelően került a „Gyökerek és levelek alatt” elnevezésű vegán témába többek között tokaji bor, tokaji ecet, tökmag, savanyított erdei medvehagyma, zeller, magyar szarvasgomba és paprika, míg a „Magyar téli erdő” fantázianevű húskompozícióba a tokaji furmint és aszú, mangalica sonka és szalonna, kacsamáj és savanyított gyökérzöldségek.

A kétévente megrendezett világverseny szabályai szerint 5 óra 35 perc állt rendelkezésükre, hogy elkészítsék a két fogást, a bresse-i csirkéből készült húsételt és a vegán tányértémát, amelyhez több mint 140 növényi összetevőből válogathattak a felkészülés során. A versenynap erősségét mutatja, hogy a 24 döntős csapatból a kedden porondra lépő 12 között kaptak helyet a hét alkalommal győztes franciák, az ötszörös győztes norvégok, illetve a számtalan alkalommal a dobogón végző svéd és dán csapatok, vagy épp az utóbbi években a gasztronómiai érdeklődés középpontjába került Japán is. A győztes végül mégis a szerdán szerplő amerikai csapat lett.

Nyitókép: MTI / Szigetváry Zsolt