Egy műsor, több séf- és számtalan életút. Alföldy Ákos kiharcolta magának az elismerést. Szakmai szemek és megannyi néző követte pályafutásának egyik legfontosabb állomását.  

Az utóbbi években a gasztronómia nagyobb figyelemre tett szert, mint bármikor a múltban. A séf, illetve a konyhafőnök kifejezés divatossá vált és számos ismert séf került ki a konyha közegéből. A konyha világa által érdeklődő közönség felduzzadt és a szakácsmesterség ázsiója megemelkedett. A főzőversenyek által még inkább elismert lett a főzés mestersége, melynek komolyságát megmutatja a Séfek Séfe műsor is.

A Séfek Séfe most egy ifjú tehetség, Alföldy Ákos lett, aki elhivatottságával bebizonyította, hogy érdemes a szakács szakmát választani.

Hogyan kezdődött a pályafutásod?

Szakácsként végeztem 2001-ben, Szombathelyen. Ahogyan szokott, elkezdtem az iskola után dolgozni és számos helyen megfordultam. Mindeközben folyamatosan kísértem a hazai gasztro világot, akár a médiában, akár a mindennapjaimban. A különféle szakácsműsorokat is követtem, ezek által is igyekeztem mindent tudást magamba szívni.
Azt már tudtam, ha tovább akarok lépni, tennem kell érte. Mikor a Séfek Séfe második döntőjét néztem, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt kell tennem nekem is.

Ekkor épp hol dolgoztál?

Ekkor már külföldön dolgoztam, Németországban. Ott sok helyen megfordultam, az utolsó két helyem az már komoly csúcsgasztronómia. Most is, ahol dolgozom, egy Michelin-csillagos étterem, ahol sous-chef vagyok.

Nem volt a műsorban szereplésed probléma a munkáltatók felé?

Egyáltalán nem. Elmondtam nekik mit szeretnék és - normál keretek között - teljesen jóvá is hagyták a dolgot, megkaptam rá az időt. Ez amolyan adok-kapok. Tényleg abszolút támogattak ebben és vissza is várnak a forgatások után.

Ez hogyan zajlik valakiben?  Eldöntöd, merész vagy és jelentkezel?

Valójában elég sokat vacilláltam rajta. A műsort néztem, a döntés megvolt, de többször is nekifutottam a jelentkezésnek. Aztán végül egy jó hosszú munkanap után felcsaptam a gépet és ott volt az oldal. Gondoltam mi bajom lehet, és kitöltöttem a jelentkezést. Innentől már szinte minden magától értetődően történt. Felhívtak, kellett prezentálnom ételt, hogy lássák nem csak a virsli megfőzésére vagyok képes és végül beválogattak. Ez számomra óriási öröm volt, hiszen olyan séfekkel találkozhattam, akikre régóta felnézek, akiknek munkássága mindig is mozgatta a mindennapjaimat. Egyszóval ez motivált engem a legjobban. Nem a TV, vagy az, hogy lássanak az emberek, hanem hogy együtt főzzek a legprofibb séfekkel hazánkban.

Milyen volt számodra a média világában?

Mikor a műsor felvétele előtt voltunk, nagyon izgultam. Viszont amint kiderült, mi a feladat és a főzésre kellett koncentrálnom - szinte megszűnt számomra a külvilág és tényleg csak a szakács dolgozott bennem. Amint elindult a munka, már magam voltam a külvilág nélkül és csak arra koncentráltam, mit, hogyan főzzek. A nehézség az volt, hogy mindig az utolsó pillanatban tudtam meg, mi a feladat és mik az alapanyagok. Akkor csakis az dolgozott bennem, hogy most mutassam meg, mit tudok és rakjak össze egy tökéletes, jól működő ételt.

Milyen ezt megélni belülről? 

Mikor megkaptuk az alapanyagokat, akkor még nem minden információhoz jutottunk hozzá, viszont már akkor pörgött az agyunk, hogy mit készítsünk. Szinte mondatról mondatra, másodpercről másodpercre kellett újragondolni az ételt, miközben már a kezünk járt az alapanyagon, ami előttünk volt a pulton.
Volt például a tokhal. Mikor már nekiálltam volna, mondták, hogy a bőrét nem lehet megenni, sőt azt is, hogy egy mediterrán ételt kéne belőle készíteni. Ekkor újragondoltam egyből és
- mivel dolgoztam a Fausto’s-ban - eszembe jutott egy rizottó és azt készítettem hozzá. Szóval egy elég komoly kihívás volt szellemileg a verseny.

Volt olyan étel a tokhalon kívül, ami nehezebb kihívás volt a számodra?

Alapvetően nem volt olyan, aminek az alapjait ne tudtam volna, de mindegyikhez kellett bőséggel gondolkodnom. Talán, ami a leginkább nehéz volt, az a cukrász feladat, amikor tortát kellett készítenünk. Minden szakács képes valamilyen sütemény vagy torta elkészítésére, de nekünk teljesen más a szakmánk. A cukrászat egy másik világ. Egy szóval összeszedtem, amit tudtam, de az tényleg nehéz feladat volt.

A verseny során melyik ételt mondanád annak, amit a legkönnyebben el tudtál készíteni?

Mivel én elég sok konyhán megfordultam és Vas megyei gyerek vagyok, leginkább a magyaros ételek álnak hozzám a legközelebb. Ezért akkor éreztem magam jól, mikor ez volt a feladat. Persze ezt is jól megcsavarták a számunkra, nehogy már könnyű dolgunk legyen, és az idő lejárta előtt húsz perccel megjelent Ördög Nóri, hogy még van pár alapanyag, amit bele kell „főzni” - avokádó, ananász, aloe-vera. Mondanom sem kell, ezzel mindenkinek feladták a leckét, de megoldottam.

A verseny megnyerése után milyen érzéseid voltak?

Természetesen volt egy úgymond „heuréka” érzésem, és tényleg boldog vagyok. Az, hogy ilyen csapattal és ilyen séfekkel dolgozhattam, az már többet ér, mint egy nyeremény. Nagyon köszönöm minden versenyzőnek, csapattársamnak a segítséget - mert ez is pontosan úgy működik, mint egy konyhán. Egyedül nem ment volna! Tényleg nagyon nagy élmény volt ezt megélni.
Az, hogy mit is vártam ettől? Igazából csakis a szakmai előrelépést. Azt nem várom, hogy most majd minden nap csörög a telefonom a különféle ajánlatokkal. Egyszerűen most megpihenek és megyek vissza dolgozni a munkahelyemre.

(fotók: TV2)