A Kenyérlelke Fesztiválon belekóstolhattunk Magyarország legjobb hagyományosan sütő pékségeinek kenyereibe, és örülnénk, ha inkább ezt adnák az üdvöző falatokhoz, mint a mélyhűtött francia termékeket.
A MOM Kulturális Központban elsőre ijesztő volt az Anyukám mondta pultja elől induló közel 20 méteres sor, de ahogy ezen túljutottunk a többi területen már élhetőbbé vált a fesztivál, amely alapvetően a hagyományosan sütő pékségek versenyére épült. Az amatőrök után értünk ki éppen és már a nap is kisütött az igencsak vészjósló reggeli szűnni nem akaró eső után.
Fotó: Horváth Balázs
Ha már a Balkezes gerillefőzdétől is beszereztük a csapolt IPA-t illetve az APA-t, a komló nyugtató hatásától és illatától már elviselhetőbb a tömeg is. Próbálunk is kóstolni az otthonsütők kenyereiből, ami nem is bizonyult egyszerű mutatványnak. Egyrészt, mert hiába álunk sorba, a tolakodók elől egyből a kés mellől vették el a szeleteket. Gyorsak és célirányosak voltak, mint a kenyérét úszó hattyúk. Van, aki jó pár szeletet is süllyeszt a kis zacskójába – jó lesz az otthon is. Szép látni, hogy így terjed az igényes kenyér iránti rajongás. Legalább otthon más is megkóstolhatja, milyennek kellene lennie az igazi kenyérnek. Hangsúlyozzuk, hogy a tolakodós jeleneteket a fesztiválon kizárólag az ingyenes kenyérkóstoláskor tapasztaltuk, máshol mindenütt a kölcsöns tolerancia uralkodott.
A balkáni tempót végül fel kellett venni, hogy pár kis kenyérdarabkákhoz hozzájuthassunk, amelyek mindent összevetve igényes termékek voltak: roppanós jól karamellizált héj, nagy lyukak, rugalmas bél, gyümölcsös gabonaillat, enyhén savanykás íz. Csak egy olyannal találkoztunk, amely összenyomva nem rúgta ki magát, mert nem sült meg eléggé.
A zsűri szakácstagjaival is beszélgettünk kicsit, akik elmondták, hogy kifejezetten jó kenyerekkel találkoztak a versenyen. Amikor arra terelődött a szó, hogy az éttermekben viszont kevésbé találni jó pékárut, akkor kiderül, hogy erre leginkább ott van lehetőség, ahol egy-egy szakács, cukrász kitanulja a pékmesterséget is, és az étterem is áldoz időt, energiát arra, hogy jó kenyerük legyen. Pedig ennek inkább úgy kellene működnie, hogy minden étterem talál olyan pékséget, amely naponta akár kétszer, ebédhez és vacsorához is szállítana a magas minőségű pékáruból. Amíg azonban ennek a lehetőségét nem teremtik meg, addig vagy a helyi szakácsok készítenek kenyeret vagy a mélyhűtött francia termékeket sütik meg.
Ha az itt jól szereplő pékségek a kovászhoz hasonlóan szaporodnának, akkor lenne esély, hogy egyszer majd éttermi szinten is a profi pékségek ízeivel találkozzunk. Itt ugyanis voltak olyan termékek, amiket jó lenne viszontlátni az éttermekben jó minőségű vajjal üdvözlőfalatként, vagy valamilyen jó pástétom mellé. Mindenesetre a hagyományosan sütők fesztiválján az általunk megkérdezett zsűritagok leginkább a két kenyér kategóriájában voltak elégedettek, míg a bagettnél akadtak kevésbé jól sikerültek is, a croissant esetében ugyancsak hullámzott a minőség, de itt a győztes darab erőteljes vajas ízét többen emlegették.
Itt vannak a győztesek, akiknek a pékáruikat mindenképp érdemes megkóstolni. Némi kutatást megér, hogy elugorjunk a pékségükbe. Az első helyezettek egyébként egy évig büszkén viselhetik a bajnoki címet.
Fehér-, félbarna kenyér
Győztes: Artizán Budapest
2.: Csepregi Pékség
3.: Pékműhely
Teljes kiőrlésű kenyér
Győztes: Pipacs Pékség
2.: Artizán Budapest
3.: döntetlen - Panificio Il Basilico, Pékműhely
Bagett
Győztes: Pékműhely
2.: Marmorstein
3.: Pipacs Pékség
Croissant
Győztes: G&D Kézműves Pékség
2.: The Mill
3.: Artizán Budapest
A zsűri tagjai: Molnár B. Tamás, Magyar Gasztronómiai Egyesület elnöke, Rosenstein Róbert, Pesti István, Vomberg Frigyes, Varjú Viktor – séfek, Márkus György - pezsgő- és borszakértő, Cristian Maurice – a Ferrandi Paris pékiskola oktatója, Mike Zakowsky – amerikai kézműves pék.
