A magyarországi gasztronómia újabb szereplésén vagyunk túl: első alkalommal vettünk rész a catering szakma legjelesebb versenyén, az International Catering Cup-on. Hazánkat az Albatros-Expo Catering Kft. csapata képviselte.

Az induló csapat vezetője Kasuba László, az Albatros-Expo Catering sous chef-je, másik tagja Balázs Gergő, a csapat coach-a, Volenter István séf volt. A háromnapos verseny, mely 24-én kezdődött, komoly próbatétel elé állította a csapatot, ugyanakkor rendkívül jól teljesítettek. A verseny, bár maximálisan felkészültek, tartogatott számukra meglepetéseket, mivel legelőször tapasztalták meg, hogyan is zajlik ez a verseny. Volenter Istvánnal beszélgettünk tapasztalataikról, szinte egyből a verseny után, és arról, miként szerepeltek a megmérettetésen.
- Milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak a verseny után?
- Rengeteg információt kellett feldolgozni, és nagyon sok mindent tapasztaltunk. Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyszerű élmény volt mindannyiunk számára, olyannyira, hogy így egy nappal a verseny után is bőven van mit átgondolnunk. Büszkén mondhatom el, hogy az ételeinket dicsérték, a konyhai munka hibátlan volt. A teljes verseny alatt helyt álltunk, és kijelenthetem azt is, hogy sikerült a maximumot kihoznunk magunkból. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb tapasztalat az, hogy meg kell tanulnunk a verseny működését.
- Hogyan érted ezt?
- Mivel először vettünk részt ezen a megmérettetésen, nagyon sok minden csak itt, a helyszínen derült ki teljes mértékig, pontosan. Az a bizonytalansági faktor, amire számítottunk is, az benne volt a dologban. Ettől függetlenül nagyon pozitívan éltük meg az egészet. Most már látjuk, mi a feladat, és hogyan kell hozzáállni az egészhez. Itt nem a főzésről és technológiáról beszélek, hanem inkább arról az úgymond protokolláris rendről, aminek természetszerűen meg kell felelni. Amin javítani kell, az csakis egy technikai kérdés, ugyanis a 12 csapatból kettőnek nem volt franciául beszélő tagja: nekünk és az orosz csapatnak.
- Ez hol okozott nehézséget?
- Az a lényeg, hogy a két csapaton kívül minden csapatban volt valaki, aki folyékonyan beszélt franciául: vagy a coach, vagy a zsűri, vagy a versenyző. A versenyen ez természetesen nem számít, de előtte, hogy tudjuk pontosan, mit kell tenni és mit várnak el, ahhoz igen. Gondolok itt arra, hogy volt olyan zsűri meeting, ahol 41 percet beszéltek franciául. Ahogy a Bocuse-t is meg kellett tanulnunk, úgy ezt is meg kell tanulni.
- Mennyire fogadták be az új versenyzőket, és csapatokat?
- Azt gondolom, hogy magának a versenynek a rendszere és szervezettsége nehezen engedi közel az újakat. Viszont ettől függetlenül abszolút korrektek és segítőkészek voltak. Minden szempontból csak pozitívan tudok nyilatkozni. Menet közben is rengeteg kérdésünk volt, és minden esetben rendkívül segítőkészek voltak. Érezhető volt, hogy mivel a világ szeme előtt zajlik ez a verseny, óriási sajtónyilvánossággal, az is volt a céljuk, hogy minden jól működjön, és segítsék a résztvevőket. Érezhető volt, hogy mi is ugyanolyan fontosak vagyunk a számukra, mint bármelyik régebben versenyző ország csapata.

50874074 2426409860764686 3421981761062567936 n
- Milyen volt a hangulat?
- Fergeteges! A többi ország is természetesen figyelt ránk, hiszen újak voltunk a versenyben. A versenyzőkkel is nagyon jó viszony alakult ki, hiszen együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt utaztunk a helyszínre.

C 4
- Ahogy mondtad, jól szerepeltetek, és mindent sikerült teljesíteni a versenykiírás szerint. Volt valami nehézség eközben, amire nem számítottatok?
- Igen, nekünk voltak olyan alapanyagaink, amik nem szerepeltek az általuk megadott listában, mivel nem kaptunk egyértelmű választ ezzel kapcsolatban. Nem használhattunk például csipkebogyót, illetve homoktövist. Ez okozott egy kis fejtörést a számunkra, mert a menünk körülbelül 20%-át meg kellett emiatt változtatni. Ezen azért túl kellett lendülni. Szerencsére volt egy éjszakánk és megoldottuk, de végül is se technológiailag, sem pedig tányér összetételben nem kellett semmit megváltoztatni. Viszont azt hozzátenném ezzel kapcsolatosan, hogy egy teljesen igazságos, és egyenes verseny, hiszen mindenki ugyanazokból az alapanyagokból dolgozhatott.

C 2
- Az kiderült a verseny alatt, hogy hol tart a catering a világban, és ehhez képes mi hogyan állunk?
- Mivel én zsűritag voltam, módomban állt megkóstolni mind a 12 csapat munkáját, és nyugodt szívvel kijelenthetem, abszolút tudtuk hozni azt a színvonalat, mint a többiek. Ez azért is fontos, mert ebből látható az, hogy jól állunk a cateringben, és egyáltalán nem vagyunk lemaradva a nemzetközi palettához képest. Azt is figyelembe kell azért venni, hogy ez egy verseny volt, és nem teljesen életszerű néhány szempontból.

C 3
- Kijelenthető az, hogy tudjuk hozni azt a szintet cateringben, mint külföldön?
- A verseny alapján abszolút! Sőt, még talán azt is mondhatom, hogy mi kicsit talán túl is gondoltuk. Verseny szinten mi picit a fine dining felé mentünk, és azt kell mondanom, hogy a csapatok nagy része nem így gondolta. A büféasztaloknál nem tapasztaltunk semmi nagyobb varázslást, szép és klasszikus tálalásokkal találkoztunk.


- Összességében milyen volt a magyar csapat fogadtatása?
- Többször kiemelték, hogy ott vagyunk, és fontosnak tartják a fejlődést. Nekünk is óriási jelentőségű volt, hiszen újra megmutathattuk magunkat nemzetközi szinten, és tovább mentünk azon az úton, ami a magyar gasztronómia szélesebb körű megismertetéséhez szükséges. Tapasztaltunk, tanultunk, és azt mondanám, teljesen elégedettek lehetünk.